Csak rajtad múlik, hogy jó napod van-e

 Tudom ez most sablonosnak hat, de amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten. Jó rendben, én is utálom ezt a mondást, de a szélsőséges kivételektől eltekintve van benne valami. Legalábbis a mai napomat ezzel a mondással tudnám leginkább jellemezni.

Ma elmentem egy könyvesboltba, mert rendeltem egy könyvet, ahol aztán kiderült, hogy nekik már rég nincs meg ez a könyv, csak elfelejtették letörölni a netről, mert azt hitték ez automatikusan meg fog történni. Történetesen az Aludj Kislányról van szó, mert mint már korábban említettem, a szobatársam könyvébe beleolvastam, és megtetszett, csak azóta már hazaköltöztem.

Szóval a könyv sehol, de ez egy csepp bosszankodással sem töltött el. Ők meg persze a bocsánatomért esedeztek. És bónuszba még egy kupont is adtak, ami 1200Ft kedvezményt jelent, ha ebben a hónapban náluk vásárolok. Biztos ami biztos, elraktam, hátha arra tévedek még valamikor.

Később a McDonald's-ban ebédeltem, ameddig még megtehetem, mielőtt ott is csak szárított almakarikákat ehetnék. A mellettem ülő srác nem kapta meg még a szendvicsét, csak egy köszönjük türelmét táblát helyette. Jó sokára kapta meg, ezért felajánlottak neki egy fagyit, vagy forró italt a késlekedésért. Forró csokit kért, és annyira örült neki, hogy kapta, és ingyen. Pedig mind a fagyi, mind az a forrócsoki ilyen 100 Ft-os valami, szóval nem egy érték, de annyira feldobta, ott vigyorogtam rajta. :)

Aztán ahogy kiléptem az ajtón, citromos és narancsos sopronit osztogatott egy naaaagy plüss citrom illetve narancs.  Persze megláttam és vigyorogtam, amit meg a hostess lánykák láttak meg, és rögtön odaléptek hozzám. Citromosat kaptam. Ilyen kis 3 decis. És nem nyitották ki, mint ahogy általában az ilyen promóciós termékeket szokták, szóval haza tudtam hozni, jó lesz az még estére. Úgyhogy ezen is mosolyogtam lelkesen. :)

A villamoson egy csapat általános iskolás gyerkőc volt. A Nyugatiba tartottak, hogy aztán vonattal menjenek haza. Mindenkin piros ingnyakas póló volt, és mindenki hátán rajta volt a neve, de a hátizsákok miatt csak a "Szabó"-t tudtam elolvasni. De nagyon tetszett. Már korábban is értékeltem az ilyen egyenruhás megoldásokat kirándulásokra, de különösen tetszett, hogy nem sárga vagy narancs színű volt, hanem olyan mélyebb piros. Nem rikít, nem vonzza a bogarakat, szóval nem egy olyan ordító szín, mégis könnyedén észrevehető.

Az oktogonon leszállva ácsorgott egy egészen csinos lányka, baseballsapkában, egészen nekikeseredve a szórólapjainak. Gondolom nem kell bemutatni, hogy mekkora tömeg fordul meg ott percenként, mégsem vette senki a fáradtságot, hogy elvegyen tőle egyet. Úgyhogy odaléptem hozzá, rámosolyogtam, és kivettem a kezéből. Szegény annyira meglepődött, hogy önkénytelenül is elmosolyodott, én meg persze nagyon örültem magamnak, hogy pár másodpercre mosolyt csaltam az arcára, úgy hogy nekem semmibe se került. Pár méterrel később egy pasas is osztogatott. Olyan nagy ívben kerülték ki az emberek, mintha valami bűzölgő csöves fetrengene ott a mocskában. Úgyhogy kiváltam a tömegből, elindultam felé, persze már vigyorogtam, mire ő is annyira felvidult, hogy teli szájjal vigyorgott, és jó hangosan köszönte meg, hogy elvettem tőle egy cetlit. Persze attól még másik 3000 van nála....de legalább eggyel kevesebb.

Amúgy nem értem én az embereket. Ennyire nehezére esik mindenkinek, hogy segítsen úgy valakinek, hogy neki abból nincs haszna? Most az hogy elveszek egy papírdarabot, és a 20 méterrel későbbi kukába kidobom, nem egy megterhelő dolog, de legalább az osztogató hamarabb végez. Én meg úgy szeretem mindig elvenni ezeket a cetliket, mert úgy örülnek neki....:) És nem utolsó sorban, néhanapján előfordul, hogy olyan szórólapot adnak, amin 10-20-30% kedvezmény van, vagy akár egy ingyen forrócsoki a Burgerben. 

Szóval nem elég, hogy a megrendelt könyvet nem kaptam meg és nem is fogom, és tök feleslegesen utaztam be a városba egy órát, meg vissza mégegyet, útközben még el is kapott az eső. Kétszer is. És mégis azt érzem, hogy igen, ma jó napom volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.