Koldulás másképp

Az elmúlt hetekben egy új módszerre figyeltem fel, amit egyelőre nem űznek olyan sokan, hogy trendnek lehessen nevezni, de nem tartom kizártnak, hogy hamarosan többen fogják űzni.

Egyik nap történt, hogy anyu látott egy középkorú, teljesen átlagos külsejű, nem túl csinos, de nem is koszos, szakadt kinézetű nőt a földön feküdni. Valószínüleg rosszul lett, gondolhatnánk. Többen voltak is körülötte segíteni, hívták a mentőt, stb. A hölgy azt mondta, hogy annyira szegény, hogy nincs pénze ételre sem, így már 3 napja nem evett, ezért valószínüleg csak leesett a vércukra. Ekkor persze az empatikus járókelők ellátták némi elemózsiával és pénzzel.

Az nem derült már ki, hogy a mentő kiérkezett-e, és mit tett vele, mivel anyu tovább sietett. A munkahelyén elmesélte az esetet, mire a kolléganője említette, hogy 2 napja ugyanezt az esetet látta. Majd amikor kiderült, hogy mindkét esetben egy kék hátizsákos nő volt, összeállt nekik a kép. Ez egy új módszer a kéregetésre.

Tegnapelőtt én is belebotlottam ebbe a mutatványba, de a kék hátizsák nem stimmelt. Nem tudom, hogy lecserélte-e, vagy csak egyszerűen többen csinálják, de a nő szemmel láthatóan nem tűnt úgy, mint aki rosszul van, a feje alatt összefonta a karjait, úgy beszélgetett a földön fekve, és persze már banánt és pénzt is kapott.

A kényszer kreatívságra sarkall, és bár én nem sétálok bele a csapdába, minden erőmmel azzal győzködöm magam, hogy ne háborodjak fel, hogy a szükség miatt kellett félre tennie a méltóságát, és nem hobbyból műveli ezt. De azért némi rossz szájíz van, már nem csak azért, hogy itt tart az ország, hanem hogy mégiscsak megvezeti az embereket, és kihasználja a segítőszándékukat. Másfelől meg persze már megértem. Hiszen olyan fokú már a nincstelenség, hogy aki reggel iskolába megy vagy dolgozni, csak szigorúan leszegett fejjel, lelkiismeretfurdalással tud menni, hiszen méterenként kéreget valaki. És amikor te is épp hogy kijössz hónapról hónapra, nem teheted meg, hogy minden nap méterenként dobsz egy százast az összegyűrt papírpohárba. Bár lenne ennyi fölösleges százasom... megtenném. Annyira tudom őket sajnálni, főleg mióta kordonok vannak az aluljárókban. Már ismerem az arcokat, és azt látom, hogy egésznap, bármikor is menjek arra, mindig ott állnak az aluljáró közepén, és ha megszeretnének egy kicsit pihenni, akkor leguggolnak. Összeszorul a szívem, hogy ezeknek az embereknek nincs semmijük, se otthonuk, se pénzük, se ételük, se semmi, és még attól is megfosztják őket, hogy legalább pihenhessenek, hogy egy kicsivel szélvédettebb zugban alhassanak. Szomorú. L

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.