Pincér gombnyomásra
2013.02.27. 14:07
.jpg)
Utóbbi időben gyakran járunk étterembe. Valahogy rákaptunk az ízére. Olyannyira, hogy már gastrokártyánk is van, úgyhogy ha lehet, most még többet fogunk járni. Viszont van egy állandó, visszatérő problémánk, méghozzá a pincérek.
Az első probléma abból adódik, hogy az asztalok nagy része a falnál van, ami ugye logikus, senki sem szeret a terem közepén helyet foglalni, viszont a falnál szinte sosincs 4 szék, hanem csak 3, és a negyedik meg fotelszerűség. Egyértelműen persze mindenki a fotelt választaná, hiszen nagy és kényelmes, és mögötted van a fal, ami ugye ősi alapösztön, hogy védjük a hátunkat, így csak a maradék 3 irányból érhet támadás, de azokat legalább idejében észleljük. Lányként előjogom a párommal szemben a választás, és persze mindig a kanapéra ülök, amiben csak az a probléma, hogy a párom így mindig háttal van a teremnek, tehát esélye sincs a pincért idejében kiszúrni és jelezni neki, én meg ugye ezt nem tehetem meg, hiszen ez mégis csak a férfi dolga.
De vannak még a klasszikus problémák is, amikkel gondolom mindenki találkozott: a kisebbik baj, ha a pincér túl gyakran jön oda, és nincs időd a fogások közt ejtőzni pár percet. Az meg kifejezetten a halálom, amikor egyikünk még eszik, de azért már elviszik a másik tányérját. Ez illetlenség, akkor is, ha a másik már régen befejezte. Irgum-burgum. A nagyobbik probléma, amikor magunkra hagynak, és átlagosan félóránként téved arra egy pincér, és valahogy még akkor sem lehet vele felvenni a szemkontaktust. Egy vacsi nálunk kényelmesen olyan bő másfél óra. Az előbb említett két esetben vagy nincs 1 óra sem, vagy jó 2,5 is van. Egyik sem az az ideális eset, így hát elgondolkodtam a dolgon, hogyan is lehetne orvosolni a problémát. Azt hiszem ez már a szakmai ártalom első jele: a kórházak ihlettek meg.
Mi sem egyszerűbb: csak egy nyomógombot kell minden asztalhoz tenni, akár az asztalra, akár a falra, - ez már részletkérdés- ami pontosan úgy működne mint egy nővérhívó. Ott sem csenget a készülék, hanem csak szép szolidan, egyetlen lámpácska villog a nővérpultnál. Úgy hiszem ez nem egy bonyolult szerkezet, és nem kerülne milliókba, de mégis, mennyivel könnyebb lenne az élet. A férfinek, aki úriember módjára az asszonynak engedte át a legjobb helyet, nem kéne kicsavarodnia, hogy le tudjon inteni egy pincért, és a pincérnek sem kéne 5 percenként feltűnni a színen, hátha szüksége van valakinek valamire, és nem is kéne egy lendülettel végig rendelni az egész menüt, egy-két tartalék itallal, mert ki tudja mikor jön arra legközelebb a felszolgáló. Szerintem nagy ötlet, de ha nagy nem is, attól még jó. Én imádnám.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
iSten 2013.02.28. 01:20:56
ergerberger 2013.02.28. 07:53:23
"egyiksem" --> egyik sem
"részlet kérdés" --> részletkérdés
+ stb.
+ egymillió vesszőhiba.
"én meg ugye ezt nem tehetem meg, hiszen ez mégis csak a férfi dolga."
Hú bazdmeg... éhen ne pusztulj, ha ekkora picsa vagy!
Csatos 2013.02.28. 08:12:14
Zephira 2013.02.28. 15:14:34
Nem tudtam, hogy az illem és etikett ismerete és betartása picsaság. Már ezt is tudom.
Az elírásokat röstellem, nem mindig jut időm átfutni egy-egy bejegyzést.