Fánk

A kép is írja, sosem követem el ugyanazt a hibát kétszer... általában 5-6x szoktam, biztos, ami biztos. Így jártam a fánk melegítésével is.

Épp betegállományban vagyok, így gondoltam 2 napi salátázás után ideje visszatérni a fánk diétához, amire a Londoni kirándulásunkon szoktam rá. Ott Krispy Kreme van, így még mindig bakancslistás a Dunkin donuts. A lényeg a lényeg, hogy istentelen mennyiségben tömtük magunkba az isteni fánkokat egy héten át. Persze egy hét után mindketten fogytunk tőle. Jó, nyílván nem tőle, hanem ennek ellenére, de akkor is... Szóval mire kialakult a függőségünk, már haza is jöttünk. Persze magyar életszemlélettel álltunk hozzá. Itt nincsenek is ilyen nagy fánk árusok, és amit a boltokban lehet kapni, az nem is olyan finom, és száraz, és amúgyis úgy kell benne keresni a krémet, és még sokkal olcsóbb is. Mert nyílván, ha szélesebb lenne a kínálat, találnánk sokkal drágábbat, és jobbat. Na a hiba ott volt, hogy eddig nem tudtuk, hogy mi mindenáron fánkot akarunk enni, ezért nem is kerestünk fánkost, de jelentem már megtaláltuk a megfelelő alternatívát, csak még nem jutott időnk kipróbálni.

Na de vissza az eredeti problémához. Szóval betegállomány, fánk diéta. Az SZTK-ból hazafele beugrottam az első szembejövő közértbe, ahova valójában csak az ehavi Joy-ért mentem, hogy legyenek kuponjaim a Joy napokra, ha már a Glamour napokon nem sikerült elvernem még a zsebpénzem sem, nem hogy az Uram fizetését.  Szóval amikor beléptem, megláttam a fánkokat! Meglepően guszták voltak, és csokis is meg puncsis is, és muszáj volt vennem egyet....najó, két fajta van....kettőt.... najó, ha anyu hazaér a munkából biztosan szívesen enne egy csokis fánkot, na de az nem lenne egál, akkor már elhozom a másik rózsaszínt is, ne árválkodjon egyedül...de anyu nem szereti a rózsaszínt...nem baj, akkor majd megeszem azt is én... na de akkor hármat ennék, az már túlzás...akkor én eszem a két rózsaszínt, ő meg a két csokisat...nem az nem lesz jó, mindenféleképpen meg kell kóstolnom mindkettőt...na de most akkor hagyjam ott? Nem azt nem tehetem...na mindegy, majd csak lesz valahogy, ha másként nem is, a párom, ha beugrik este, majd megeszi, mert már ő is rájött, hogy a rózsaszín mindig sokkal finomabb, mint bármi más, amit ő választ. Csak hát azért mégiscsak hagyományos értékeket őrző pár vagyunk...én választom a rózsaszint, meg a csillogóst, mert hogy a Krispynél volt ám ilyen csillámporos is. Na mindegy, szóval a visszatérve, én az a hideg típus vagyok... a kakaómat ugyan melegítem, de éppen hogy csak langyosig, anyunál az még hidegnek számít, fogat is hideg vízzel tudok csak mosni...stb Míg a párom...nem...nem fogom leírni, hogy meleg... Szóval ő meleg vízzel mos fogat, és szeret melegíteni. A fánkot is mindig megmelegíti. Úgyhogy egy hét intenzív fánkozás után be kellett látnom, hogy a melegfánk még jobb. Úgyhogy megmelegítettem. Új mikrónk van tegnap óta, és az eddigi tekerős után most egy ledkijelzős csodát vettünk, ahol alapjáraton fél perc, vagy ennek többszöröse a menet. Nem mintha nem mondták volna már, hogy az autizmus és kényszerbetegség egyes jeleit ne lehetne nálam felfedezni, de hát mégsem állíthatom meg 18 másodperc után a mikrót, mert akkor marad még 12 és akkor az úgy ott lesz, és akkor legközelebb csak 12 másodpercet fog menni, vagy 42, tök mindegy, ez így nem jó. Úgyhogy fél percet melegítettem. És igen, r.hadt forró lett. Miután kellő ideig játszottam vele, és pakolgattam arrébb, hogy mindig új, hideg felületre, el kezdtem enni. Apró falatonként kiélvezve minden morzsát, eljutottam a töltelékig, ami persze az első harapásnál (a magyar fánkokra korántsem jellemző módon ugye) kibuggyant, és beterítette a kezem. A fánkot az asztalra ejtve próbáltam hadonászva hűsíteni a kezem, aminek semmi értelme nem volt persze, úgyhogy inkább gyorsan lenyaltam, hiszen úgy mégiscsak jobban elviselem a magasabb hőfokot. Miután konstatáltam, hogy igen súlyos elsőfokú égésisérüléseket szenvedtem, folytattam tovább az evést. A következő harapásnál már kevésbé intenzíven, de sikerült eljátszanom ugyanezt.

Na most, hogy túl vagyok a csokis fánkon, jöhet a puncsos. Beraktam a mikróba, és kerek 10 másodperc után, kinyitottam, és megéríntettem  a tetejét. Nem olvad, nem forró. Rendben. Majd ezt megismételtem újabb 10 majd 5 és ismét 5 másodperc után. Lényegében tehát megintcsak fél percig melegítettem, csak olyan szakaszosan. De az előzőről ennyi idő alatt leolvadt a máz, erről meg nem, nem is meleg....biztos a nyitogatás miatt. Aztán kivettem... oké, tévedtem, forró. Majd letettem az asztalra,és ez a sunyi fánk, mintha a mikrózás után is melegedne tovább, de már az asztalon volt, mikor megolvadt a teteje. És igen, megint leégettem a nyelvem, a töltelék megint kibuggyant, megint vörösre égette a kezemet, persze nem pont ugyanott, hogy még nagyobb felületen legyek sérült, és ismét a követkető harapással is sikerült eljátszani. Úgyhogy hivatalosan is fokozottan balesetveszélyesnek nyílvánítom a melegített fánkokat. A másik kettőt meg meghagyom a többieknek. De azért még így is finomak voltak...a szemetek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.