BKV

Nem is értem, miért csodálkozom bármin is, hiszen annyi apró baki van a gépezetben, számíthatnék rá, hogy időről-időre feltűnik egy újabb. Ma már mondjuk fontolgattam, hogy írok egy e-mailt a főigazgatóságnak, aztán úgy döntöttem, hogy teljesen fölösleges, egy fecske nem csinál nyarat. Ugyanis megritkították azt a buszjáratot, amivel eddig is jártam.

Ez így önmagában egy dolog, hiszen eddig is teljesen váratlan időpontokban bukkant fel busz, és körülbelül minden második járat kimaradt, a többi meg késett. De ez egy dolog, ezt megszoktuk. Na de most 3 napja új menetrend van, a ritkítás miatt. A helyzet azonban változatlan. Óra 34-re értem a végállomásra, 40-kor és 50-kor kellett volna busznak indulnia. 40-kor természetesen nem indult. 44-kor azonban beállt egy busz, a sofőr elszívott egy cigit, és 47-kor elindult. És ez a végállomás. Szóval itt még csak azt se lehet mondani, hogy lerobbant, dugó volt, vagy épp a kevés utas miatt volt túl gyors. Az hogy átlagosan 15-16 percet várok a buszra, azt meg lehet szokni, még úgy is, ha a ritkítás után a csúcsidőn kívül is 10 percenként kéne indulnia busznak. Engem az egészben nem ez bosszant, megértem az összes indokot és kifogást. De az olyan nagy kérés lenne, hogy tudhassuk előre az indulási időpontokat, amik legalább sac/kb lefedik a valóságot? Mert akkor reggel háromnegyed 7 után néhány perccel nem rohanok mint a mérgezett egér a megállóba, hogy elérjem az 56-os buszt, ha tudnám előre, hogy úgyis csak negyedkor jön majd. Na de lépjünk is tovább, hiszen nem ezért kezdtem bele, és nem is azért, mert valahogy akárhányszor csinálnak valami baromi jó vásárt, valahogy azok a járművek sosem működnek úgy, lerobbannak, kigyulladnak, vagy csak rendszeresen leszakítják a felsővezetéket. Persze nem a villamos vagy metró a rossz, csak nem olyan körülményekhez lettek tervezve, mint amik nálunk vannak. Oké, ezt is megemésztem. Na de abban mi a logika, hogy az újabb fajta buszokon nincs jelzőgomb? Régen azért találták ki ezt a rendszert, hogy ne kelljen minden megállónál fölöslegesen megállni. Most hogy ennél előrébb jutottunk, visszalépünk? Ez nem lenne mondjuk meglepő azok után, hogy az elektromos lukasztókat visszacserélték a mechanikusra, de itt nem ez a helyzet. A rendszer alapvetően nem változott, csak most nem a gombot kell megnyomni, hanem a sofőrnek kell szólni, hogy szeretnénk leszállni. Persze ezt idejében kell megtenni, ami nem tudom hogy lehetséges, amikor egy teljes megállón keresztűl olvastam azt a jópár soros tájékoztatást, amit ennek okán az ajtóra ragasztottak. Eleve, nem az a szabály, hogy menetközben nem szabad a sofőrrel beszélgetni? Kicsit olyan falusiasnak érzem ezt a renszert, ahol a faluban összesen ha 10 kisnyugdijjas lakik, és jól ismeri mindenki azt az 1 maximum 2 buszsofőrt, akik a helyi járatot vezetik. Ott logikus, hogy felszálláskor köszönsz, majd illedelmesen megkéred Józsi bácsit, hogy tegyen már le a patikánál. Na de egy fővárosban? Ahol a járatok többségére fel sem férnek az utasok? Elképzelem ezt a rendszert mondjuk a 7-es buszon, ahol félig kilógnak már az ajtón az emberek, annyian vannak, de azért illemtudóan mindenki megemeli a kalapját felszálláskor, de legalábbis odabiccentenek egyet, majd leszállás előtt egy halk torok köszörülést és szíves elnézést kérés közepette jelzi az illető, hogy a következő lehetőségnél szeretne leszállni. Vajon ők ezt amúgy hogy gondolták? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.