Élménybeszámoló: Glamour & Humanic Shopping Party

Szinte az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy megyünk, de végül mentünk, de ezúttal csak ketten, anyuval. Anyunak közbejött valami, így egy órát késett, úgyhogy kénytelen voltam egyedül bemerészkedni. Gondoltam egy óra késésbe belefér, hogy kisminkeljenek, úgyis várni kell majd, és akkor elütöm az időt ezzel.

Hát alighogy beléptem a boltba, két Glamouros lány támadott le, hogy szeretnék-e ingyenes sminket és bőrápolási tanácsokat. Rábólintottam, és a Murphy típusú szerencsémnek köszönhetően azonnal le is ülhettem az egyik székbe. Pedig másoknak sokat kellett várakozni, csak meglépett az egyik páciens, a következő meg még nem futott be. Hivatalosan egy vidám, fiatalos, színes sminket kaptam, gyakorlatilag egy sötét füstös lilát, ami persze nem volt rossz, de én arra számítottam, hogy kék, zöld, sárga, lila lesz egyszerre, de nem...sebaj. Mint bőrápolási tanácsadás megtudtam -ismét- hogy nagyon száraz a bőröm, de hiába mondtam, hogy örököltem, kaptam a tanácsokat, hogy használjak mindenféle hidratáló dolgot, mire persze válaszoltam, hogy használok, mindennap többször be is krémezem az arcom, a sminklemosóm is hidratálós. Aztán következő jó tanácsként megkaptam, hogy kéne radírozni az arcomat, mire mondtam, hogy szoktam, de mondta tovább, hogy így nem lenne a bőrömmel ennyi probléma, úgyhogy feladtam, és mondtam, hogy jó.  Pedig alapból tökre nem is problémás a bőröm, csak hát a fogamzásgátló abbahagyása miatt most már legalább vannak pattanásaim is, persze nem olyan mértékben, mint egy tininek, de nekem előtte sosem volt. Na, mindegy, elkészült a smink. Körbesétáltam a boltban.

Csalódottan konstatáltam, hogy fodrász és fotózás nincs, de cserébe van étel-ital. Oda is mentem, és ittam egy pohár pezsgőt, amibe eperszirupot csurgattak. Jelentem így iható, sőt, finom a pezsgő! A kaják nem voltak túl bizalom gerjesztőek, azt kihagytam. Később befutott anyu is. Vele is mentünk egy kört, ittunk üdítőt, megmutattam ki sminkelt ki, elmeséltem a történéseket, majd megmutattam a kiszemelt cipőket, amiből volt, ami nem tetszett neki, volt, amiből amúgy sem volt méret, szóval néhány perc után ott álltam, hogy amikor egyedül voltam itt, rengeteg jó cipőt láttam a megfizethető kategóriából, most bezzeg valahogy eltűntek. Sebaj, jött a jól bevált módszer: én letelepedtem egy jó órára az egyik székre, ő, meg mint egy szolgálólány, hordta elém a cipellőket. Felvázoltam neki a koncepciót, hogy milyen is a tökéletes cipő, illetve a két tökéletes cipő, amit a mai nap kerestünk. Aztán persze elkezdődött…Hozott egyet, amire közölte, hogy ez olyan ronda, de azért idehozta… Na, általában ezeket a ronda cipőket szoktuk megvenni, amiket már kínjában hoz, mert aztán valahogy az én lábamon jól áll, biztos az pont olyan béna, hogy a ronda cipő is szép lesz rajta, ezért nem állnak jól a szép cipők. Közben körülöttünk sertepertéltek a stylistok is, akikre őszintén szólva ráfért volna némi divattanácsadás. Az egyik stylist cipője kb olyan volt, mint amit valaha a nagyapám hordott, kár hogy nőről van szó. Az összeállítása többi elemét inkább nem is részletezném. A fiatalabb stylist lukas, és nem kicsit koszos converse-t viselt, csőfarmerral, eddig még teljesen átlagos tini. A glamour pólóra egy csak flitterből álló zakót vett, amiben esetleg még fantáziát is láttam volna, de hozzá egy olyan piros kötött sapkát vett fel, amit egy ugyanolyan színű sállal és kesztyűvel sem vennék fel, még -20fokban sem, inkább fagynék halálra. Na jó nem, ennyire azért nem vagyok életellenes, ilyen hidegben talán felvenném, ha semmi más lehetőségem nem lenne.  Ezek a stylistok meg divatbloggerek meg egyéb állatfajták valahogy olyan szörnyen tudnak felöltözni, csak azért mert úgy gondolják, hogy ők értenek hozzá, rosszabb esetben még tanulták is. Nem tudom, miért hiszik mind azt, hogy attól hogy valamit a nagyi hordott, attól most is menő lesz. Egy gyöngysor esetében még megérteném, de a többi…kész. Erről eszembe jutnak a volt iskolatársaim, akik rockerek voltak. Fogadni mernék, hogy aki a leginkább fennhangon kritizálta az én barbi baba stílusom (ami mellesleg szerintem egyáltalán nem volt, főleg hogy szerintük állandóan rózsaszínben jártam, miközben annyi rózsaszín volt rajtam, hogy a fehér nadrág díszszegélye halványrózsaszín volt), az valójában csak szegény volt, és egyszerűen nem tudott új és divatos dolgokat venni magának, és hogy nehogy emiatt kicikizzék, ráfogta a stílusára ezt, és inkább engem kritizált, mivel én tip-top voltam. Miközben hasonló helyzetben voltam én is, nem telt szép új divatos ruhákra, ezért az én anyukám megtanult hiper-szuperül varrni, és a boltinál sokkal szebb dolgokat varrt nekem. Sosem értettem amúgy ezeket az embereket, akik tele vannak elvekkel. A legtöbbjük, ha nem az összes utólag alkotja meg az elveit a szokásaihoz, és nem fordítva. Ha netán előre talál ki elveket, azokat úgy is felrúgja. Ezért kár elvekkel dobálózni. Nem hiszem, hogy én kevesebb lennék attól, mert a cselekedeteimet nem támasztom alá valami hangzatos baromsággal. És visszatérve a stylistokhoz, kitartok amellett, hogy nem attól lesz valami divatos és trendi, mert teljes káosz az összeállítás. Ami feltűnő, az feltűnő és pont, nem több. Bezzeg ami szép, és harmonikus, elegáns, vagy csak simán jól ál, az a mai stylistok szerint úgysem menő. Szóval így telt ez a délután, ami a döntési képtelenségemnek köszönhetően két pár új cipőt eredményezett, hála anyukám engedékenységének, és így, hogy 20% kedvezménnyel juthattunk hozzá, nem költöttünk rá pontosan kétszer annyit (csak majdnem), mint mondjuk a Deichmannban. És akkor most irány a Glamour napok! Juhuuu! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.