Szerelem kölcsönbe

 Hát igen. Tegnap sikerül megnéznünk ezt a remek filmet. Általában ami gyenge értékelést kap, az nekünk pont hogy tetszik, a 9.8 pontoson meg kiakadunk, hogy ebben mi volt 9.8?! Ez a film 5.5-öt kapott, szóval akár még jó is lehetett volna.

Mostanában eltűntek a mozik kínálatából a rózsaszín filmek, szóval kapva kaptunk a lehetőségen, amikor végre jött egy. Vagyis választhattuk volna még helyette a koszorúslányokat, ami a másnaposok női verziója, és egy cseppet sem hoz lázba. Valahogy nem gondolom, hogy egy story másodjára, sőt mivel már van másnaposok 2., így harmadjára is vicces lenne, főleg női verzióban. Egy pasi ha kiüti magát, az oké, az lehet vicces, de amikor a trailerben az a poén, hogy egy dagadt koszorúslány böfög egy orbitálisat, az olyan, hogy kösz, de inkább nem kérem.

Na de vissza a mi filmünkhöz. Először is a szereposztás kecsegtetett némi reménnyel: Kate Hudson-t már láthattuk egy két nagyon alap lányfilmben, például a hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alattban. Azt hiszem senkinek sem kell elmagyaráznom, hogy ki az a Sophia hercegnő. Najó, pontosítsunk, egy lánynak sem kell elmagyaráznom....

A csajok háborúja azt hiszem szintén mindenkinek ismerősen cseng. Ami történetében eléggé hajaz a mostanira, csak most nem az esküvői helyszínért megy a marakodás, hanem a vőlegényért. Persze a szokásos módon Kate játszotta a tökéletes csajt, aki mindig mindent megkap. Nagy újdonság.

Kicsit háttérbe szorítva ugyan, de azért ott volt nekünk John Krasinski. Rá az egyszerűen bonyolultban figyeltem fel. Neki volt a legjobb karaktere, a lökött családbarát, aki valahogy mindig rájön, hogy mi folyik itt valójában. Hát a rendezők ezúttal sem kockáztattak, a főszereplőnk legjobb barátját alakította ezúttal, és valahogy kérdés nelkül rájött, mi a helyzet. Nem mellesleg ő az office c. sorozat egyik kulcs figurája. Hátha így többeknek ismerős. 

Nos hogy a 4 főszereplőből ismerünk kettőt, az már akár jó film is lehetne. De nem volt az.

Mellesleg az angol címben találtunk némi fantáziát: "something borrowed" az esküvői hagyományokra célozva: valami régi, valami új, valami kék és valami kölcsönkért. A fordításban pont a cím fricskája veszett el.

Úgy ültünk be a filmre, hogy nem várunk sokat, csak a szokásos sablon rózsaszín amcsi filmet. Hát mit szépítsem, megkaptuk. Általában egy sablon romantikában valahol mindig van egy csavar, hogy ne ugyanaz legyen a film, mint az előző 8. Ergo minden film alapja egy sablon plusz egy csavar. Talán hogy ez a film ne legyen olyan mint a többi, és ne ugyanazzal az alapelvvel készüljön, változtattak kicsit. Megvolt az alap sablon, és pont. Sehol semmi csavar. Adott egy édes hármas, ahol két tökéletesen összeillő ember közé áll a mindent megkapó tökéletes csaj, ám a film végére mégis a szöszi marad hoppon, és az eredeti pár végre együtt van. Természetesen a két csaj meg amúgy jó barátnők. Ez alapnak persze nem rossz, ha lenne valami további. Pontosabban úgy tűnt, hogy lesz is további, ugyanis mellékágon a mennyasszony megcsalta a vőlegény egy igazi tahóval, csak annyira szőke, hogy elhiszi a dumáját, míg a másik szálon a kedvenc karakterünk, szerelmet vall a vőlegényre hajtó csajszinak. Nos, hogy mit is hoztak ki ebből a két szálból? SEMMIT!!! Egyszerűen megfeledkeztünk erről a történésről, pedig már számítottuk a végső még igazán csavarnak sem nevezhető fordulatra, hogy amikor a csajszi már végre elszeretné a vőlegényt, összejön a legjobb barátjával, de nem.

Szóval ott ültünk a moziban leesett állal, hogy ennyi? Rendben, hogy ez egy romantikus film, amitől nem vár sokat az ember, de most ez így komolyan ennyi?

A csúcs az volt, hogy a végén kiírták, hogy folytatjuk. Rendben. De ezen mit lehet folytatni?!?!?!

Amúgy volt a filmben egy két poén, amit inkább csak rombolta a humorérzékünket, mintsem jót derültünk volna rajta, de lehet mi vagyunk selejtesek, mert a közönség kuncogott rajta. Nekünk egyetlen jelenet maradt meg igen pozitívan, de akkor persze az egész közönség csöndben volt, még a légy is zümmögött volna, ha lett volna olyan madár, hogy berepül erre a fimre. Szóval a jelenet: főhősünk, és főhősnőnk fekszik az ágyban, a tetőteraszon, romantikus holdfényben, és a főhősünk szívet markolóan azt mondja: "úgy szeretnék mondani valamit". Főhősnőnk laza könnyedséggel válaszolja, hogy "mondj valamit". Na nekünk ez ütött, és úgy fogtuk vissza magunkat, hogy ne visítsunk a röhögéstől.

Szóval összegzésként: ez a film rossz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.