Beszámoló: A Glamour szerkesztőségében jártam

Hogy hogy is történt, és egészen pontosan mit is kerestem ott? Kezdjük az elején. 

Az egyik nap csomagom érkezett. Ez önmagában meglepett, hogy ugyan kitől kaphattam csomagot, hiszen nem rendeltem semmit, nem küldtem vissza semmit, semmilyen játékra nem regisztráltam mostanában, mi ez. Megnéztem a feladót: AxelSpringer. Gyorsan rákerestem. Ez egy lapkiadó. Már csak rá kell jönnöm, hogy a Glamour, a Cosmo, a Nőklapja, a Kiskegyed vagy mégis melyik újság aki küldte. A csomagban egy Nivea Visage Q10 ránctalanító és pórus összehúzó nappali arckrém volt, de mellette se levél, se üzenet, se semmi. Hát jó, akkor van egy krémem csak úgy, nem nyomozok tovább, csak örülök neki. Majd felsejlett bennem, hogy talán mintha láttam volna a Glamour Online-on olyan felhívást, hogy próbálja ki a legújabb termékünket, az ingyenes termékmintáért kattintson ide...

Teltek-múltak a napok, használtam a krémet, mint egy rendes hidratálót, mivel se ráncom, se tág pórusom nincs.

Természetesen megmutattam anyunak is, meg a páromnak is, és ők is kipróbálták. Aztán egyszer csak jött egy e-mail, a Glamourtól, amiben az állt, hogy küldtek egy krémet tesztelésre, mivel én vagyok az 50 szerencsés egyike, akit kisorsoltak. Nincs más dolgom, mint használni a krémet, és kitölteni egy vele kapcsolatos kérdőívet, ahol értékelnem kell az illatát, az állagát, hogy milyen gyorsan szívódik fel, mennyire hidratál...stb, és két napon belül visszaküldeni, mert a visszaküldők között kisorsolnak 3db Nivea ajándékcsomagot, valamint bekerülnek a szerencsések az újságba.

Nem tudtam eldönteni, hogy mit akarok, mert ugye a nyeremény az vonzó, de bekerülni az újságba, és elmondani, hogy kipróbáltam 24 évesen egy ránctalanító krémet, az azért fura lenne. Úgyhogy nem reménykedtem inkább semmiben. Sem abban, hogy nyerek, de abban sem, hogy nem. 

A sorsolás napján reggel 10-kor már csörgött a telefonom. Azt hittem az állásinterjú miatt hívnak, de nem. A Glamour szerkesztője volt az, hogy engem sorsoltak ki, úgyhogy egyeztessünk időpontot a fotózásra, ahol sminkesem és fodrászom is lesz. Nem semmi igaz?!

Szóval így történt, hogy ellátogathattam a szerkesztőségbe. És hogy milyen volt ott? Nagyon izgalmas. Első ránézésre ilyen tipikus iroda, amit amerikai filmekben szoktunk látni, leszámítva a boxokat. Mindenki fel alá rohangált amikor megérkeztem. Lapzárta volt. Megkerestem a szerkesztőt, aki gratulált, majd elkezdett kérdezgetni a krémmel kapcsolatban, hiszen egy pár soros kis véleményt szeretnének berakni az újságba a fotóm mellé. Nagyon könnyedén és vidáman ment ez a néhány perces beszélgetés, és utána máris mehettem a sminkeshez.

Húúú ha láttátok volna, hogy mennyi kenceficéje volt a sminkesnek....nekem is van egy ládányi, de az a nullával egyenlő a sminkes cuccai mellett. Egy bevásárló szatyor tömve volt csak és kizárólag rúzsokkal. El tudjátok képzelni mennyi lehet az? És most nem a kis nejlonzacsira gondolok, hanem egy jó 25 literes bevásárlószatyorra. És képzeljétek. MAC termékekkel sminkelt ki. Én aki csak olcsó márkákat használok, amiket most nem leszólni akarok, mert imádom őket, és annak ellenére, hogy olcsók, tényleg jó minőségűek, de azért mégis...ez MAC.....Sose hittem, hogy valaha is kipróbálhatok ilyen termékeket. Szóval elkészült a sminkem, ami egészen meglepő sorrendben készül, mert miután kifestették és kispirálozták a szemem, csak azután került fel az alapozó az arcomra. Na de mindegy, nem értek annyira hozzá, hogy kielemezzem, hogy ennek miért nincs, vagy éppen miért van értelme.  Lépjünk tovább. A sminkem amúgy egy leheletnyi alapozó volt, barnás füstös szemekkel, és barbie rózsaszín szájfénnyel. Szóval a természetes hatás elérése volt a cél. Aztán jött a fodrász. Ő egy nagyon szimpatikus velem egyidős, igencsak szép lányka volt. Vele is csacsogtam egy kicsit, amíg szépített. Néhány hullámot tett a hajamba, és féloldalasan eltűzte. Még sosem próbálkoztam ilyen frizurával, de nem baj, mert szeretem a változatosságot. Sosem bírtam megérteni azokat a lányokat, akik 16 éves koruktól kezdve ugyanazt a frizurát, ugyanazt a beszárítást, hajhosszt, színt hordják, és nem unják meg. Én fél év alatt megunom mindig a saját frizurám. Na de haladjunk tovább. Volt néhány perc üres járat, mert még nem érkezett meg a fotós, és addig kérdezgetett a szerkesztő, hogy megvettem-e az ehavi újságot, mert gondolom ha nemet mondok, akkor kapok, de persze a Glamour napos kuponok miatt, már a megjelenés másnapján beszereztem. Megmutatta, hogy az interjú alapján milyen leírást készített rólam. Nagyon tetszett. Aztán mondta, hogy nyugodtan menjek körbe, nézelődjek. Én meg persze éltem a lehetőséggel. Minden polc roskadozott az eddig megjelent újságoktól.

Az asztalokon igazi káosz volt a cikkötletek miatt. Aztán az egyik szekrény tetején megláttam a hatalmas rózsaszín glamour ollót, tudjátok, ami 3 alkalommal ezelőtti glamour napok plakátján volt. És képzeljétek, egy kutyus is volt a szerkesztőségben, aki nagyon szelíd és jófej volt, de nem tudtam rájönni, hogy milyen fajta, nem igazán értek ehhez. Szóval a kutyuska mindig odajött, hogy egy kicsit megsimogassam, én meg persze nem tudtam ellenállni. Na de aztán.....aztán megláttam A FAL-at. Oda voltak kitűzve a következő szám cikkjeinek kicsinyített másai, persze a legtöbb már a végleges megjelenésében. Tisztára olyan volt, mint az Ördög prádát viselben. Úgyhogy bevallom elég sokat időztem el ott. Elolvastam a hónap levelét, meg az interjút az egyik Plus Size Modellel, meg ilyesmi. Persze kicsit erőltetnem kellett a szemem, mert ezek akkora méretben voltak, mint a travelsize fele, vagy talán annál is kicsit kisebb, szóval tényleg bolha betűk. Megjött a fotós. Stylistom nem volt, saját ruhában fotóztak.

Szóval akkor fotózás, igazi reflektorral, ernyővel, profi fotóssal. Annnyira izgi. :)))) A fotós elmagyarázta, hogy hogyan tartsam a fejem, állam, hogy jól mutasson a fotón. Majd leesett, hogy ezt a fejtartást már sok Palvin Barbi képen láttam már, csak akkor még nem állt össze, hogy miért pont így tartja a fejét. Már mindent értek. Szóval néhány kattintás, néhány igazítás rajtam, néhány instrukció, majd újabb kattintások, és már kész is voltam. Akkor visszamentünk, és megmutattuk a szerkesztőnek a fotókat, majd viccelődtünk egy kicsit. És végeztünk is. Az ajándékcsomagom persze hétvége és húsvét lévén még nem érkezett meg, de néhány nap, és biztosan megkapom. Nagyon várom már, az újság megjelenésről nem is beszélve. Annyira várom már, hogy meglássam, hogyan mutatok egy magazin sokadik oldalán....:)

Szóval akkor házi feladat nektek: megvenni a májusi Glamourt!!! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.