Bocsi, nincs rá időm, mert épp semmi dolgom

Azon gondolkodtam a napokban, hogy annyira semmi dolgom nincs, hogy még arra sem jut időm. Furcsa de ebben tényleg van valami. Hiszen minél több a dolgod, annál inkább el tudod intézni egy nap alatt. Legalábbis fénykoromban egy hét elegendő volt 5 nap iskolára,  előkészítőre 2 tárgyból is, 6-8 szinkronúszó edzésre, egy táncedzésre, 3-4 esti kocogásra, és emellett jutott időm anyukámmal csavarogni, a pasimmal lenni, netezni, sőt még novellát írni is, arról nem is beszélve, hogy tanultam, leckét írtam, aludtam, ettem és rengeteget utaztam a buszon.

Most az egyetemen épp halasztok, és munkám is csak 1,5 hónapig volt, aztán kirúgtak. Szóval mondhatni enyém a világ. A hétvégéket a párommal töltöm, mindenféle izgalmas programmal, és reménykedem, hogy minél később mondja, hogy elég volt a programokból és kimerült, mert olyan mintha heti 5 napot várnék 2 nap kikapcsolódásra. De legalább van 5 napom amit magamra fordíthatok. Végre van időm edzeni, olvasni, tanulni, írni a blogomat, vagy akár körmöt lakkozni. És mégsem. Mert így egyetlen program tölti ki egy napom, és van hogy így is túl sok. Mert ha valamit el kell intéznem, akkor  már nem fér bele az edzés, ha edzek, nem fér bele más. Félreértés ne essék, az edzés utazással együtt nem több 2 max 3 óránál. De valahogy a glamour hátuljában lévő 100 oldalas regényt is hetekig olvastam, mire a végére értem, pedig tetszett, tényleg tetszett. Könyvet vagy tankönyvet idő hiányában meg sem próbálok elővenni, hiszen még addig sem jutottam el, hogy mondjuk  a körmeimet kifessem. És aztán ha visszamegyek a suliba, hirtelen tutira megint 1000 dolgot fogok csinálni, és ha kimerülök, az fog eszembe jutni, hogy de hát itt volt nekem fél év, és semmit sem csináltam… Bár ennek ellenére most is folyamatosan fáradt vagyok.

Valahogy úgy érzem magam, mintha egy regényben lennék, a Momo-ban. Ott a gonosz ügynökök, vagy nem is tudom mik, idővel kereskedtek. Egyszerűen azt az időt vették el az emberektől, amit a semmit tevésre, szórakozásra fordítottak korábban az emberek, így munka vagy iskola után már senkinek sem jutott ideje arra hogy beszélgessenek egy jót, vagy csak sétálgassanak a parkban. Szóval lehet tényleg léteznek ezek az időrablók. Mert amíg be vannak táblázva a napjaim, addig jut mindenre idő, most meg csak alszom, eszem, és az összes többi időmet elrabolják…