Szerencse

Nos, én minden tőlem telhetőt megtettem a szigorlatom sikeressége érdekében. Márminthogy a tanuláson túl: a blúzom derekába anyu hímeztetett egy apró lóherét, vittem magammal szerencsehozó kis disznós törölközőt, valamint lóherés papírzsepit, és természetesen a szerencsehozó medálom is rajtam volt.

A szigorlat sikerült, ám reggel lekéstem a buszt, majd a villamost, és rohannom kellett 2 megállón át, valamint egyik olyan tételt sem húztam ki, amit szerettem volna, ráadásul az első 10 tételt szerettem volna elkerülni, és sikerült a 9-et kihúzni.

De igazából nem is ezt szerettem volna elmesélni. Biztos mással is előfordult már, hogy egy rég nem emlegetett témával foglalkozik, beszélget róla, biztosan utána napokon belül riportok és cikkek tömkelege jön szembe a témával kapcsolatban. 

Hát a szerencse őrületem is ilyen. Azonnal visszaköszönt a buszon. Ugyanis, miután felszálltam, megláttam egy középkorú férfit, aki a mellkasához szorította a kezét. Néztem és, hogy most neki mi baja van, rosszul van, szúr a mellkasa, vagy mi lelte? Nézem nézem, és erőteljesen ökölbe szorította a mellkasán lévő kezét, de közben ugyanúgy nézelődött, gondtalan arckifejezéssel, mint bármelyik másik utas. Megállókon át bámultam, mire kiszúrtam az apró részletet, hogy nem is ökölben van a keze, hanem az inggombját fogja.

Na miután ezt kiszúrtam, azonnal elvigyorodtam, hogy bizonyára látott egy kéményseprőt, és hogy szerencséje legyen, csavargatja a gombját. Amúgy nagyon kiváncsi voltam, hogy meddig fogja szorongatni azt a gombot, és mikor adja fel, hiszen nem könnyű a buszon így egyensúlyozni, mert persze valami kézitáska is volt nála. Kislánykoromból nekem olyan emlékeim voltak, hogy egészen addig kell fogni, amíg fekete macskát nem látunk, vagy egy másik verzió szerint szemüveges öreghölgyet, kosárral, vagy valami ilyesmi.

Gondoltam kell a művelődés, és utána olvastam: az egyik oldal szerint a ruházatunkon jól meg kell csavargatni valamelyik gombot, és nem szabad levenni a szemünket a kéményseprőről. A többi cikk szerint, az ingünk 3. gombját kell megfogni és azt kell közben mondani, hogy: "kéményseprőt látok, szerencsét találok." Hát a fickó a buszon csakugyan a harmadik gombját szorongatta, így megerősítvén a feltételezésemet. Azonban mi kislányként valahogy mindig csak a nadrágunkon találtunk gombot, és úgy tudtuk, hogy mindegy, hogy milyen, és hanyadik, csak gomb legyen. De úgy tűnik a macskás és egyéb ötletek csak a mi fejünkben összefolyó babonák egyvelege, és nincs is ilyen verzió.

De ha már ennyit foglalkoztam a témával, gondoltam annak is utánanézek, hogy miért is hoz szerencsét a kéményseprő. Erre is eltérő magyarázatokat találtam: az egyik, hogy amikor a fiatal lányok találkoztak a fekete füstfaragóval, utána mindig azt mondták, hogy "szerencsém volt, mert nem kormozott össze". Egyfajta elképzelés szerint ebből a mondókából a mai korra csak az maradt meg, hogy "szerencsém lesz, hiszen találkoztam egy kéményseprővel". A másik verzió szerint, azért hoz szerencsét a kéményseprővel való találkozás, mert régen azoknál a házaknál, ahova mentek, nem fordult elő a tüzelésből eredő tragédia, nem égett le a ház. 

Utóbbi túl ésszerű, míg előbbi sokkal kedvesebb kis történet, és jobban illik egy babona kialakulásához, ezért nekem ez a verzió a szimpatikus. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.