Valentin nap több felvonásban

 Gondolkodtam egy ideig ezen a Valentin nap dolgon, és arra jutottam, hogy nekünk nőknek nagyon nehéz a helyzetünk. Ajándékot kell adnunk szívünk választottjának, de ez nem lehet bármi, aminek örülne, hiszen ez mégsem egy születésnap, olyan kell ami a szerelmünket fejezi ki, ráadásul mindezt szűkös keretek közt, hiszen csak valami apróságot adunk egymásnak, mivel a szeretet a lényeg, nem az árcédula. A srácok persze ilyenkor bármi klasszikus nem túl kreatív ötlettel előállhatnak, rózsa, plüssmackó, bon-bon...stb, mi úgyis elolvadunk tőlük. Na de mi mégis mit adjunk? A fiúk nem vágynak cuki kis szívecskés macikás dolgokra, amiket a vitrinbe lehet csak kirakni, és ennyi, főleg nem minden évben. Aztán egyszer csak jött egy egyszerű és nagyszerű ötletem. A páromnak mindig is vágyai közt szerepelt, hogy együtt főzőcskézzünk. Ugyanis mindketten még otthon lakunk a szüleinkkel(legalábbis még három napig...) szóval mire felébredünk már a kész ebéd vár, és ha neki is kezdenénk bárminek is, azonnal jönnének segíteni. Meg hát mégis mit készítsünk? Így jött az ötlet, hogy lepjük meg egymást egy főzőtanfolyammal, és így együtt főzőcskézhetünk, ráadásul olyan recepteket készíthetünk el, ami amúgy eszünkbe se jutott volna.

 Néhány hete írtam a téli franciás finomságokról. Ezúttal is egy francia kurzusra jelentkeztünk be, de ezúttal Joanne Harris receptjeit ismertük meg. Tudjátok, ő a kedvenc írónőm, aki például a Csokoládét is írta. Az este folyamán 4 különböző tortát készítettünk, két édeset és két sósat. Az egyik édes ugyanaz az almatorta volt, amit korábban is tanultam egy másik mesterszakácstól, de teljesen máshogy csináltuk. Sokkal édesebb lett most, és bár édesszájú vagyok, mégis jobban ízlett a korábbi recept alapján készült, arról nem is beszélve, hogy jóval egyszerűbben és rizikómentesebben csináltuk. A másik édes torta egy mandulás sütemény volt, szintén kicsit túl édes. De a páromnak nagyon ízlett. A két sós pite közül csak az egyiket kóstoltam meg, az nagyon finom volt, a másodikat befalta a családom, és meg sem kóstolhattam, az egy ilyen cukkinis rántottás ízvilág volt, és elmesélés alapján nagyon finom. 

Sajnos az időzítés nem volt éppen tökéletes, mert előtte pont egy kis vitám volt anyukámmal, és ez kellően megadta az alaphangulatot az estéhez, de remélem megyünk még máskor is, és akkor majd sokkal jobban fogom érezni magam.

Amúgy ez a Valentin nap a dátumot illetően sem volt rendhagyó, mert egy héttel korábban tartottuk, de így legalább még más közös programot is tudunk csinálni, ráfogva a közelgő Bálint-napra. Jelenleg a költözködés miatt nagyon sok dolgunk van, így nem garantált, hogy ezek a programok beleférnek ebbe a hétbe, de valamikor biztosan bepótoljuk, és majd akkor beszámolok róluk. Higgyétek el az egyik kifejezetten különleges és izgalmas lesz, alig várom. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.