Facebook, a világ görbetükre

A világ az elmúlt néhány év alatt specializálódott a facebookra. Eddig éltük az életünk és esetleg egyes apró részleteit megosztottuk a világhálón, mára azonban az ok és okozat felcserélődött, Már csak azért élünk, hogy legyen mit megosztani. Eredendően arra volt jó, hogy bepillantást engedjünk az életünkbe, most viszont a mutatott kép olyannyira szélsőségesen torzult, hogy köszönő viszonyban sincs a valósággal. Olyan ez, mint a Harry Potterben szereplő tükör. Abban nem a valóságot látod, hanem gyakorlatilag azt, amit látni akarsz. Facebookon népszerű lehet a magányos, bókok tucatjait zsebelheti be a kevésbé szép, vicces lehet, akinek nincs humorérzéke és minden téren szakértő lehet a laikus. Ráadásul függőséget is okoz, hiszen annyira jó nézni  az elméd által kreált világot. Itt még a sztárok is testközeliek.

Annyira elrugaszkodott a valóságtól ez a világ, hogy a valós emberi reakciókat már nem is tudják értelmezni a fb-lakók. Sorozatosan esek abba a hibába, hogy egy-egy oldal megosztott postjai alatt kifejtem a véleményem, vagy kérdezek. Nem, nem kritizálok, nem bíráskodom, udvarias vagyok, nem támadok, csak elmondom, hogy én mit gondolok a feldobott témáról, mégis folyamatosan negatívan reagálnak rám, nem osztják vagy ellentmondanak a véleményemnek, de nem ám észérvekkel, vagy legalább érzelmi alapon. Nem. Egyszerűen csak lebunkóznak. Ha kérdezek, akkor kötekedőnek vagyok kikiáltva, és a többi felhasználó képes lenne megkövezni, „mindig van, aki csak hőbörögni tud” alapon, és itt rám gondolnak. Az a legdurvább, hogy lassan tényleg csak dícsérni és nyalni lehet a postok alatt, különben nem tudják már értelmezni sem, amit mondok. Legalábbis akárhányszor próbálkozom humorral, cinizmussal vagy egyszerű hasonlattal, értetlenül áll mindenki a kommentem előtt, és egyszerűen lövésük sincs, hogy mit kezdjenek vele. Olyan mintha agymosott zombik vennének körül, akik csak a behízelgést bírják megérteni, minden mást, ami nem egyértelműen az, azt támadásnak veszik és szétcincálnak. Hova lettek az épelméjűek? Nem én lettem ennyire okos, mint egy meg nem értett zseni, az is biztos. Sokkal inkább mindenki más agya lett leszívva.

Fura ez az álomvilág. Azt hiszem ideje lenne letakarni és eldugni ezt a tükröt, mert ennél még a valóság is jobb...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.