Egy boltkóros naplója

 Sajnálom, de most nem a könyvről, vagy a belőle készül filmről fogok értekezni. Sokkal inkább a történetben is boncolgatott boltkórosságról.

Van egy kis üzlet, ami útba esik hazafele. Valójában annyira nem is kicsi. Egy gyöngyös bolt. Nevéből adódóan elsősorban gyöngyök és az ékszerkészítéshez szükséges kiegészítőket lehet kapni, de van egy apró sarka az üzletnek, ahol bizsuk vannak. Általában elég későn végzek, és már zárva van, de keddenként pont be tudok sétálni. Éppen ékszer kiárusítást tartanak. Már jó ideje. Karkötők, gyűrűk, sálak, csattok, de főként fülbevalók. Imádom a fülbevalókat. Persze volt már hogy úgy jöttem ki a boltból, hogy nem vettem semmit, de azért őszintén szólva ez a ritkább eset. Tényleg nagyon jó áron kínálja a portékáit, így gyakran előfordult, hogy egy-egy karkötőt vagy sálat elhoztam, de fülbevalót mindig. Rögtön 2-3-at. Úgy szeretem a fülbevalókat....olyan széééépek.

Nos az egyik nap, a párom, bár inkább csak ugratásból megjegyezte, hogy már én is függő vagyok, boltkóros. Hehehe....szerintem meg nem....vagyis hát hogy....szóval én nem, ugyeee? Nos azt hiszem az uzsipénz kategóriájú összeg kiadása hétről hétre, vagy néha ritkábban még nem ez a kategória, de azért annyira szöget ütött a fejembe, hogy kicsit utána olvassak.

A vásárlásmánia nem a modern kor betegsége. Dr. Donald Black szerint az első klinikai esetet 1915-ben jegyezték fel. A történelem egyébként már korábbról is említ néhány vásárlásfüggőt. Marie Antoinette, Mary Todd Lincoln, Jacqueline Kennedy Onassis és Diana hercegnő. Jackie és Diana a ruháknak nem tudott ellenállni, Mrs. Lincoln kesztyűket vett ész nélkül (84 pár tulajdonosa volt).

Na de kezdjük először is a definícióval: A kényszeres vásárlás egy kényszerbetegség. Kényszeres vásárló az a személy, aki szinte megszállottként vásárol dolgokat, sokszor értelmetlenül. Ez az állapot azt jelenti, hogy az illető csak azért fogyaszt, hogy fogyasszon (cél nélkül) és kritika nélkül elfogadja a marketingtanácsait. Utasításoknak értelmezi őket. A szenvedélybetegség, a függőség jellemzője, hogy a személy azt éli meg, hogy szüksége van egy bizonyos viselkedés végrehajtására, ez esetben a vásárlásra, melyre folyamatos vágyat érez, s nem tud ennek ellenállni. Mint a szenvedélybetegségeknek (drogfüggőség, alkoholizmus, játékszenvedély stb.) általában, rendszerint ennek az oka is az, hogy a „beteg” számára nem kielégítő érzelmi kapcsolatokkal rendelkezik (boldogtalan). A köznyelv leggyakrabban a „konzumidióta” kifejezéssel illeti őket. 

Nos, ennyi információ után én már meg is nyugodhatok, a kényszeres vásárlás közelében sem vagyok még! Hála az égnek. De ha mégis romlana a helyzet, a zsebpénzem azért mégis csak gátat szabna a dolognak. Szóval a lényeg, hogy a vásárlás egyfajta pótcselekvés, amit az életünk más területén elszenvedett hiány pótlásaként űzünk. A „boltkóros” a vásárlást használja arra, hogy megszabaduljon a benne felgyűlt feszültségtől, negatív érzésektől, depressziójától, haragtól, önértékelési zavartól, esetleg unalomtól. Sajnos, a vásárlás okozta jóérzés nem tart sokáig, mivel az alapvető problémát (magányosság, gyerekkori traumák, depresszió…) nem kezelik, nincs is feloldódás. Így a beteg röviddel pénztárcája kiürítése után már a következő vásárlást tervezgeti. Általában egyedül vásárolnak, ám van, aki az élvezet fokozása érdekében olyan társsal járja a boltokat, aki szintén örömét leli ebben az elfoglaltságban. Így kevésbé feltűnő saját függőségük, míg a vásárolni nem szeretők mellett csak fokozódnak kellemetlen érzéseik, zavaruk.

"A boltkóros nem egy CD-t vesz, hanem tízet – írja a témával foglalkozó amerikai pszichológus, dr. Donald Black. – Vagy öt egyforma szoknyát, esetleg kicsit más színárnyalatokban." (Ajaj, két pontosan ugyanolyan szilikon órát vettem, csak az egyik sárga, a másik rózsaszín. Talán mégis egy kicsit boltkóros vagyok?!)

"A vásárlásmániások nemcsak tárgyakat, hanem szolgáltatásokat is vesznek. Például hetente háromszor járnak hajat száríttatni, vágatni, festetni, előszeretettel költenek ápoló termékekre, és képesek vagyonokat hagyni a fodrásznál."
Na de hogyan vásárol a kényszeres? Szendi Gábor pszichológus a boltkórosokról szóló írásában négy fázist különít el. Első fázisban az illető csak tervezgeti a vásárlást. A másodikban megindul a felkészülés a rohamra, a harmadikban vásárol, a negyedikben pedig beüt az érzelmi reakció. A bűntudat vagy az eufória. 

De van megoldás! Az Erlangeni Egyetemi Klinika arról számolt be, hogy minden második vásárlási függőségben szenvedő betegnek gyógyulást hozó terápiát sikerült kidolgozniuk. A hatvan kezelt személy felének a terápiát követő félévben nem tért vissza kóros vásárlókedve.A betegek 8 fős csoportokban 12 ambuláns kezelésen vesznek részt, az ülések egyenként 90 percig tartanak. Szóval tényleg úgy néz ki a kezelés, mint ahogy a filmben is láthattuk. Tényleg, pont mint az anonim alkoholisták klubja. Németországban előrelátóak az emberek. Felfedezték, hogy általánosságban az emberek nincsenek tisztában a pénz értékével, nem tudják mi az a hitel, fedezet, stb... éppen ezért az iskolákban már ezekre a dolgokra is ki fog terjedni az oktatás, így egy felelőség teljes következő generációt nevelnek ki. Persze ahogy az lenni szokott, mi még nem tartunk itt, és még szóba se kerültek effajta kezdeményezések. 

Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul: www.teszvesz.hu/bloggerverseny

Jelentkezz Te is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.