Aludj kislány

 Az internet hiány kreatívvá tesz. Akárcsak a vizsgaidőszak. Hát ha a kettő egyszerre áll fenn.

Kolesz lévén az én gépemmel nem lehet netezni a szobában, a szobatársaim meg természetesen nincsenek itt. De sebaj....legalább tanulok. Najó, és este?! Azért egy utolsó kis levezető facebookozás nélkül  mégsem lehet lefeküdni...

Szóval már épp kezdtem nagyon sajnálni magamat, amikor megláttam a szobatársam polcán Joanne Harris - Aludj kislány c. könyvet. Persze könyvtári, és valószínüleg szét is ázott, amilyen saláta, de ez mit számít?! Egészen fellelkesedtem, mert Joanne Harristől már olvastam a Csokoládét, amit imádtam. Kevésbé győzött meg a második része, a Csokoládécipő, de ez azt hiszem minden folytatással így van. Nincs meg az újdonság varázsa. De még így is azon kevesek közé tartozik, amiket el is olvastam á-tól cettig. Ez tényleg nagy szó! :)

Mellesleg vizsgaidőszak utáni felüdülésként már kinéztem magamnak, szintén J.H.-től a Rúnajeleket és/vagy a Bársony és keserű mandulát. Bár a libriben hiánycikk, és ha épp van akkor is sajnálom rá azt a pár ezer forintot, hogy mind a kettőt megvegyem. Pár...a két könyv együtt durván 7000 forintomba kerülne. Akkor már inkább egy új cipő nem?! :) És amúgy is, ki tudja, hogy egyáltalán jó-e.

Szóval megvan a mai, és az elkövetkezendő néhány nap esti meséje, és ha ez a könyv is tetszik, akkor már bátran veszem meg bármelyik másik regényét. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.