Üzletajánló: Háda

Azt hiszem a Háda Kft tényleg egy olyan cég, aminek semmi szüksége reklámra, hiszen a csapból is ez folyik, és akármennyire is próbálsz róla nem tudomást venni, mint egy bugyuta dallam, beférkőzik az agyadba, és még el sem kezdődik a reklám, te már mondod a szlogent. De azért most mégis. Mert el kell mesélnem, mekkorát csalódtam. Hozzá kell tennem, pozitívan csalódtam.

Alapvetően nekem tiltja a neveltetésem a használt ruhákat. De tényleg, anyu is utálja őket. Főleg, hogy kb. 20 évvel ezelőtt, mikor a turikban nem importált ruhák voltak, anyu is próbált beadni ezt-azt. Gyönyörű baba holmikat, amiket egyszer vettem fel, vagy még annyiszor se, mert amikor megvette még nagy volt, egy évvel később mikor újra aktuális lett volna, már kicsi. És tényleg nem tömeg darabokról van szó. Ehhez képest mintha az eladó tett volna szívességet azzal, hogy elfogadta a gyakorlatilag vadi új cuccokat, és ezek után nem fizetett, mert azt mondta, hogy csak akkor fizet, ha ténylegesen eladták azt a darabot. Na gondolhatod, hogy azóta is hívják, hogy fizessenek neki. De persze anyu ilyen jótét lélek, neki nem az a pár fillér kellett, persze az is jól jött volna, hanem hogy inkább más örüljön majd neki. Na de miután ilyen undokok voltak a boltban, megsértődött és nem viszi oda többet a ruhákat. Utána a környéken lakók kisebb gyerekeknek adományozta a kinőtt ruháimat, amit persze frissen mosva, vasalva adott, és egyiken sem volt szakadás vagy folt vagy ilyesmi, mégis derogált másoknak elfogadni, persze azért elfogadták, de megjegyzések közepette, miközben tényleg rászorultak minden segítségre, hiszen többek közt egy 5 gyerekes családról van szó. Próbálta anyu alapítványoknak is odaadni, de ott még gyakorlatilag neki kellett volna fizetni valami regisztrációs díjat, vagy kezelési költséget, vagy nem is tudom mit mondtak rá. Szóval ma már ott tart, hogy akkor inkább lerakja szépen kivasalva, összehajtva a ruhákat a szemetes mellé, és feltűnés nélkül viszi, aki akarja.

Másik oldalról meg azért nem szeretem én se, meg ő sem a turkálókat, mert egyrészt van egy jellegzetes dohos szaga, másrészt valahogy akármit megfogok, nem jó anyagból van, nem jó a szabása, lukas, foltos, leszakadt a flitter vagy gyöngy, és amúgy is S-es. Amikor elkezdtem az egyetemet, lett egy két barátnőm, aki nagyon kedvelte a turikat, és elég gyakran elkísértem a vadászatra, hátha véletlen én is találok valamit. Hát a számtalan túra eredménye egyetlen nejlon felső volt, ami nem tökéletesen passzolt rám, de hirtelen felindulásomban, hogy találtam valamit, ami rám jön, és nem tök rémes, megvettem. Ha jól emlékszem 4200Ft volt. Egy nejlon ujjatlan, ami drágább, mintha boltban vettem volna meg újonnan. Mások meg mutogatják a tényleg tök jó felsőiket, hogy párszáz forintért túrták. Nem hiába 36-os mérettel könnyebb az élet. Szóval ezek után szerintem jogosan alakult ki bennem, hogy elvből tiltakozzak, amikor rá akarnak beszélni a „kincskeresésre”.

De most valahogy megtört az átok. Egy ismerősöm beszélt a közelünkben lévő Hádáról, ami ráadásul kilós is. 3000Ft/kg áron van minden. Nem tudom miért, de úgy döntöttem adok egy esélyt. Nem egészen egy órával zárás előtt érkeztünk. Gondoltam ez 3x több idő, mint amennyit én el fogok ott tölteni. Tévedtem. Mikor egy bevásárló kosárnyi göncöt összeszedegettem, bevonultam próbálni, hogy utána válogassak tovább a többi ruha közt. Hát már nem maradt rá időm, mert zárás előtt fél órával már hangos bemondón sürgettek minket, hogy hamarosan zárnak. Szóval villámgyorsan felkapkodtam a ruhákat, és másodpercek tört része alatt döntöttem. 5 felsőt vettem, kb. 2600 Ft-ért. És ezt úgy, hogy alapdarabokat nem voltam hajlandó levenni a fogasról, csak és kizárólag a bulisabb és elegánsabb darabokat. Kettőt közülük már fel is avattam, ma következik a harmadik. Jó persze itt is rengeteg foltos, szakadt, rossz fazonú és rossz anyagú ruha van, amiket én élből a kukába hajítanék, mert még ingyen sem lenne pofám másnak oda ajándékozni, nem hogy pénzt kérni érte, de az öröm, hogy voltak fölsők amik szépek, és jól állnak, és még az anyaguk sem botrányosan rossz, az árról meg már nem is beszélve, annyira feldobott, hogy felülemelkedtem a selejtes darabok tömkelegén, és visszatérésemet tervezem az üzletbe. Ezúttal úgy tervezem, hogy legalább 3 órával zárás előtt megyek, hogy a 4 szobából ne csak egy felet legyen lehetőségem aprólékosan átmazsolázni. És most hogy tudom, hogy egy fölső kb. 20dkg, lehetséges, hogy az alapdarabokat sem hagyom ki a szórásból. Tudjátok, azokat az egyszínű atlétákat, meg spagetti pántos toppokat, amiket a plázák nagyobb üzleteiben 1000-2000Ft-ért már-már ipari mennyiségben árulnak. Lélekben már készülök a következő vadászatra, alig várom! J