A kivétel erősíti a szabályt

Egy nyúlfarknyi kis bejegyzés, hogy ma is tanuljunk valamit. :)

Biztosan mindenki ismeri, és használja is azt a mondást, hogy "A kivétel erősíti a szabályt.". Már régen is bosszantóan logikátlannak találtam, főleg ha ellenem való érvelésként használták fel, de eljött a nap, amikor már nem bírtam tovább, és kiderítettük a párommal, hogy mit is jelent ez, és honnan is jön.

Köznapi értelemben nemritkán olyankor használják válaszként, ha a vitapartner egyszeri ellenpéldával akar cáfolni egy jellemzőnek tartott állítást (pl. „Pista mindig késik. – Nem is igaz, tegnap pontosan érkezett! – Kivétel erősíti a szabályt.”). Szó szerint véve ez képtelenség, hiszen a kivételek valójában gyengítik, csorbítják a szabályt; rendszerint tréfás visszavágásként használják, vagy azt értik alatta, hogy annak ellenére, hogy néhány különleges esetben nem teljesül a szabály, általában igaz.

Nem meglepő, ismét félrefordításról van szó. "Exceptio probat regulam", így hangzik az eredeti mondás, ami lefordítva nagyjából annyit tesz  „a kivétel a szabály próbája”.

De mondás eredeti értelme nem ez volt, hanem az, hogy a kivételes esetek ismeretében lehet a szabályra következtetni és a szabályt alkalmazni lehet a kivételként fel nem sorolt esetekben. Ez egy régi jogi elv, amit Cicero vezetett be Lucius Cornelius Balbus védőbeszédében (noha nem ezt a megfogalmazást használta). A gadesi születésű Balbust azzal vádolták, hogy bitorolja a római állampolgárságot; a vádló azzal érvelt, hogy egyes népekkel Róma olyan egyezményt kötött, amely kizárja, hogy római állampolgárok lehessenek. Cicero válaszában arra hivatkozott, hogy ha az egyezményekben szerepelt ez a kivétel, akkor az általános szabály az ellenkezője kell, hogy legyen, vagyis Balbus – akire egyik ilyen egyezmény sem vonatkozott – kaphat állampolgárságot.

Erre az elvre, miszerint ha törvénybe van foglalva egy kivétel egy szabály alól, az bizonyítja, hogy létezik maga a szabály is, és nem kivételes esetekben az az irányadó, a középkori jogi szövegekben exceptio probat regulam in casibus non exceptis (a kivétel bizonyítja a szabályt a nem kivételes esetekben) néven hivatkoztak, ennek rövidült, értelmetlen változata a mai mondás.

Pontosan megfogalmazva: a kivétel léte bizonyítja a szabály létezését a nem kivételes esetekre.

Röviden: A kivétel szabályt teremt.

Szóval ennek fényében, ha ezek után bárki rossz értelemben meri használni ezt a mondást, főként, ha ellenem való érvelésként, akkor annak aztán irgum-burgum és kukoricán térdepelés jár! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.