Téli franciás finomságok

Képzeljétek, a hétvégén főzőtanfolyamon voltam. Még jó féléve, sőt még régebben kaptam anyutól egy egy alkalmas kupont ajándékba. Persze nem jelentkeztem be azonnal, vártam az ideális alkalmat. De tudjátok, ez olyan mint a vizsga. Sosincs olyan nap, amikor azt tudnád mondani, hogy teljesen felkészültél, ezért mindig találsz indokot a halasztásra. Így voltam ezzel én is. Az egyik tanfolyamon halas ételek készülnek, amiket én nem szeretek, a másikon steak, ami szintén nem az én világom, a csoki bon-bon készítés jól hangzik, de az mégsem egy olyan dolog, aminek hasznát venném, thai ételek, mikor fogok én valaha olyat készíteni?! Ilyen és ehhez hasonló indokokkal mindig vártam valami jobb ajánlatot. Aztán végül belém hasított, hogy most 2 hónapon keresztül le fog foglalni a vizsgaidőszak, utána meg kb 1 hónapom van már csak elhasználni a kupont. Szóval nem akartam az utolsó perce hagyni, úgyhogy úgy döntöttem, itt az idő, választok. Így végül a téli franciás finomságok kurzusra jelentkeztem be.

A menü pedig így nézett ki:

• Póréhagymás potage(leves)
• Dijoni mustáros szűzérmék és burgonya gratin
• Tarte Tatin (sült almatorta)

Persze ebben is találtam kellő kifogásolni valót, de gondoltam, ha most nem megyek el végre, akkor sose. Úgyhogy összeszedtem az összes bátorságom, jelentkeztem, és elmentem.

Elég korán érkeztem, én voltam az első, de nem kellett sokat várni, két pár is hamarosan befutott. Majd szóltak, hogy nem is leszünk többen. Általában 10-12fő szokott lenni egy-egy alkalommal, de ez egy ilyen nap. A chef odavezetett minket a munkaasztalokhoz, és egy nagyon hosszadalmasnak tűnő 15 percben összefoglalta, hogy mit is fogunk csinálni. Gyakorlatilag elmondta a recepteket, hogy mit hogy, de hogy én fel is fogjam a hadarásból, és meg is jegyezzem, az lehetetlen... főleg, hogy papíron is megkaptuk, úgyhogy inkább nézelődtem addig. Aztán nekiláttunk. Felvettük a kötényeket, kezet mostunk, és kezdődhetett a krumplipucolás. Mindenkinek 6-6 krumplit kellett pucolni. Pontosabban gáztűzhelyenként, és ugye a párok közösen foglaltak el egyet, csak én voltam egyedül. Szóval ők kettesével pucoltak és szeleteltek 6-ot, én meg egyedül. Olyan sebességgel csináltam, mint még sose, de így is végeztek a többiek a szeleteléssel, míg én csak a hámozást fejeztem be. Úgyhogy feladtam, és kétségbeesetten felsikítottam, hogy ez nem ééér, nekem így kétszer annyit kell csinálnom mindenből!!! Úgyhogy az egyik csajszi rögtön odapattant mellém, és besegített, majd mondta a chef, hogy ő nem csinál saját ételt, hanem betársul mellém, és ő lesz a párom. Na így azért már mindjárt más. A krumplival nem is volt több dolgunk, a chef csinálta a többit. Egy nagy lábasba bedobálta mindünk krumpliját, és egy ilyen kakukkfüves tejes valamiben főzte egy jó ideig, majd tepsibe tette az egészet, és összesütötte.

Aztán nekiálltunk a süti tésztájának. Logikusan olyan sorrendben haladtunk, hogy aminek sok idő kell a süléshez, vagy az álláshoz, azzal kezdtünk. A süteménynél ismét a kapkodást éreztem, mert közölte, hogy mérjünk ki 200g lisztet, majd amíg ezt csináltuk, mondta, hogy akkor 100g cukor, 2 tojássárgája. Na de mire oda jutottunk, hogy akkor cukor, akkor mennyit is kellett? és tojás sárgája...csak egy tojást készítettek ide, honnan szerezzünk még egyet. Szóval gyakorlatilag még mindig ott tartottunk, hogy liszt, amikor megkérdezte, hogy készen vagyunk? Na de végül csak elkészült valahogy a tészta is. Amikor megcsináltuk a süteményt, akkor kezdett csak az igazi agybaj. Ugyanis megmutatta, hogy hogyan szeleteljük a húst, vagy hogyan készítsük a levest, majd átadta a terepet. Igen ám, de ezzel ő felszabadult, úgyhogy mondta, hogy nézzük meg a sütőben a krumplit, meg a sütit. Akkor mind odamentünk, megnéztük, majd haladt volna tovább, igen ám, de nekünk még nem volt időnk megcsinálni azt amit az előbb mutatott, szóval akkor rohantunk vissza, és csináltuk. Aztán valami másba kezdtünk bele, de akkor menjünk, és kóstoljunk bele a levesbe, majd folytattuk az előző folyamatot, de már kezdhetjük a mártást csinálni, jaj de előbb mossuk ki a serpenyőt, amit az előbb használtunk, mert szükség lesz rá. Szóval kész agybaj. 3 órán keresztül kapkodtunk. De amúgy 3 órán keresztül nevettem is. Hiszen végig beszélgettünk, viccelődtünk, meg röhögtünk a saját bénaságunkon, szóval nagyon jó hangulatban telt. Egyik ételt sem tudnám itthon egyedül megfőzni....najó, talán az almatortát, mégis azt érzem, hogy ez baromi jó buli volt, és bár nem egy hasznos tanulási mód számomra, az hogy egyszer megcsinálok valamit, és kb azt sem tudom, mit csinálok, csak követem az utasításokat, de annyira jó élmény volt mégis, hogy muszáj mennem még. Persze akkor már a páromat is elcsábítom.:)

Az egész végén egyébként meg is kóstoltuk a főztünket, és mivel 4főre főztünk minden asztalnál, így tudtunk is hazavinni, ha hagytunk. És persze hagytunk. A chef kérdezgette, hogy milyen lett, hogy ízlik a főztőm. Hát közöltem vele, hogy a levesnek hagymaíze van. Na ezen kuncogtunk, hogy akkor legalább nem rontottuk el, hiszen hagymaleves. Szóval én nem vagyok krémleves párti, és számomra olyan semmilyen volt, viszont mindenki más imádta. Amit hazahoztam azt a párom is agyon dícsérte, szóval bennem a hiba. Aztán jött a szűzérme. Na annak végképp nem volt nálam sok esélye. Én inkább csak a csirkés, pulykás ételeket szeretem, a többi nálam hátrányból indul. Viszont a krumpli izgalmas volt. Szokatlan megoldás, hogy egy tepsis rakott krumpli a köret. Az almatorta meg valami isteni volt. És mindenki ihatott ingyen, pontosabban a tanfolyam árában benne van egy pohár ital. Így én szemben a többiekkel egy pohár bort ittam hozzá. Sajnos édes boruk nem volt, de azt gyakorlatilag lehetetlen kapni, mert a hozzáértők szerint az édes bor nem is igazi bor. Sajnálom, de nekem, és jó sok ismerősömnek meg a száraz  nem ízlik. Na szóval így telt a főzőtanfolyam. Remélem ez a kis leírás kedvet hozott nektek. Hát ha még azt is elárulom, hogy gyakorlatilag új divat főzőtanfolyamokra járni. :)

És íme két kép egyébként a hazahozott ételekről készült. Persze nem olyan gyönyörűségesek, mint amikor ott kivettük a sütőből, de hát ez van. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.