A nemtelen gyermek

A Velveten volt szerencsém megismerni Storm történetét, egy jó kis cikk keretein belül. Itt lehet elolvasni.

A történet röviden annyi, hogy Stormot a szülei nem nevelik fiúnak vagy lánynak, és nem is árulják el senkinek, hogy valójában milyen nemű. Storm szülei azzal érvelnek, hogy így a gyerek maga döntheti el, hogy mi akar lenni, hogyan akar élni, és nem egy külső társadalmi kényszernek engedve kell fiú vagy lány életet élnie. Ezzel azt remélik, hogy sokkal önállóbb és magabiztosabb gyereket nevelnek. Stormnak egyébkén van két bátyja, akiknek szintén bármit lehet, ezért egyikük például csak lila ruhákban jár, míg másikuk a csillogós holmikért van oda, és színes hajgumival köti össze a hosszú haját.

Ahogy nézem a kommentelők körében nem kis vita alakult ki. Bár a dolog nem olyan nagy újdonság, mint ahogy előadják. Néhány évvel ezelőtt nálunk is indult egy kezdeményezés, nem tudom, hogy lett e belőle valami, de akkor azt találták ki, hogy nem terelgetik az óvódás csemetéket, hogy nemüknek megfelelő játékot játszanak. Ugyanolyan lehetőséget kell adni a kislányoknak a kisautókkal való játékhoz, mint a fiúknak a játék konyha igénybevételéhez. Ez önmagában nem olyan rossz. Miért ne játszhatna bárki bármivel. De miért is kell az óvónőnek megtiltani, hogy beleszóljon abba, hogy mit játszon a gyerek, és mit ne? Hiszen eddig se szóltak bele. Legalábbis nem emlékszem olyanra, hogy sikítófrászban törtek volna ki az emberek, amikor megfogtam G.I.Joe-t, és az unokaöcsémet se küldték a sarokba, amiért ő inkább babázott. Többet mint én. És én mégis lány lettem, és ő még is fiú. És cseppet sem bánom, pedig nem egy olyan napom volt az oviban, hogy fiúnak lenni sokkal jobb.

De ez hogy eldöntse, hogy milyen nemű. Na ez azért már tényleg vicc. Ha egyszer adott genetikailag, másrészt adott biológiailag, akkor mit is kell ezen eldönteni? Hogy leszbikus/meleg akar-e lenni, vagy inkább hetero? Biztosan 3 évesen kell erről dönteni?

Az meg hogy nem nevelik se fiúnak, se lánynak, tényleg nagy szó. Hiszen nem ugyanúgy etetnek egy fiú babát, meg egy lányt, és a totyogós kisfiú bizonyára máshogy hintázik, mint egy kislány.

Mégis mi az ami ilyenkor meghatározhatja a nemüket? Van hosszúhajú fiú, rövidhajú lány. Egy fiú sem automatikusan meleg, ha rózsaszin/lila pólót vesz fel, és én sem éreztem magam fiúsnak, ha éppen barna vagy fekete atléta volt rajtam. Akkor most miről is szól ez az egész?!

És mert a fia megakarta növeszteni a haját, és ők hagyták. Aztaaaa. Szerintem 10 fiúból legalább 7 átesik ezen valamikor, hogy kipróbálja, hogy megnöveszti a haját...ezzel aztán kilóg a sorból. De azért ha úgy dönt, hogy lány lesz vajon engedik szakállat növeszteni?!

Színes dolgokat meg melyik gyerek ne szeretné...nem véletlenül színes minden, ami a gyerekeknek lett kitalálva, a legolcsóbb rágótól kezdve a a körhintáig. A fiúknak is színes zsírkrétakészletük van, és nem csak fekete meg kék van benne... Mellesleg ha a két nagyobb fiú maguk döntöttek úgy, hogy fiú létükre fiúk akarnak lenni, miért hangsúlyozzák ki, hogy engednek nekik lányként viselkedni. Akkor miért nem úgy döntöttek, hogy lányok akarnak lenni?

Másik oldalról...ha nekik szegezik a kérdést, hogy döntsön, és képes azt tényleg ovisként megérteni, hogy nem az a kérdés, hogy melyik wc-be szokott járni, akkor nem nagy teher ez neki? Honnan tudja, hogy mi a helyes döntés, és ha döntött, honnan tudja, hogy jól döntött-e? Vagy 2 hetente kedve szerint váltogatja a nemét? Meg egyáltalán mi alapján dönt? Nem lehet, hogy nem önbizalma lesz ettől, hanem mondjuk bont hogy bizonytalansága, és kétségbeesése?

És hogy magyarázza el a kisfiúnak, aki meghúzza a haját az oviban, hogy ő most éppen fiú, és nem lány?! Ez nem plusz gond, ami minket nem terhelt, mivel egyértelmű volt a nemünk?

Főleg, hogy a nemi identitás automatikusan kifejlődik a gyerekben, és az azonos nemű szülő viselkedését másolja, így tanulja meg az adott nemre jellemző viselkedési formákat. Akkor most bírálja felül azt ami ösztönösen jön, mert aznap mondjuk amikor döntenie kell, bántotta a Gergő, és akkor minden lány gonosz, szóval ő inkább lány lesz? Egyáltalán ha ilyen nagy szabadságot adunk a gyerekre, miért kényszerítjük döntésre? Ha már egy fontosabb dologban sincs kényszer... Bár én sosem éreztem kényszernek, hogy lánynak kell lennem...

Mellesleg arra hivatkozni is szép, hogy a nem, az egy társadalmi elképzelés, ami rá van erőltetve a gyerekre. Nem azért, de a társadalmi normák és elvárások erkölcs és etika szokásjog alapján alakultak ki. Hogy akar valaki egy társadalom része lenni, ha a legalapvetőbb elvárásokra is nemet mondanak. És vajon mennyire lesznek felháborodva azon, ha pont emiatt a társadalom nem fogadja be, és kiközösíti a gyereket vagy az egész családot?

No meg hogy meg ne kényszerítsünk rá semmit. Végülis minek ennyi kötelezettség...majd eldönti a gyerek, hogy akar-e iskolába járni, vagy sem, és hogy a boltban a csokiért akar-e fizetni vagy sem. Szerintem azt se kényszerítsük rájuk, hogy mi helyes, és mi nem, majd eldöntik ők. Aztán, ha 12 évesen javító-nevelőbe kerülnek, majd meglepődünk, hogy ez hogy történhetett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.