Gyereknevelés

Ma láttam egy kissrácot, olyan óvodás formát, a nagyival sétálni. Kézenfogva  csöndben mentek, de a gyerek már indult a tócsa felé. Nagyi rászólt:"Ne menj a pocsolyába!". Persze a fiú, mint minden rendes gyerek, visszakérdezett, hogy "Miért?". Nagyi lerendezte annyival, hogy "Azért, mert." Na ez aztán a válasz. Komolyan annyival több energiát igényelt volna egy rendes indoklás, hogy azt már nem érte meg elmondani? Jó persze, itt lehet támadni, hogy te hány gyereket neveltél már fel, hogy osztod az észt? És szerinted milyen az amikor reggeltől estig csak mondja és mondja, és minden második kérdése, hogy "miért?" és persze ha válaszolsz rá normálisan, megint csak miért és miért lesz a válasz, és hogy amúgy is ezer másik gond van még a gyereken kívül, számlák, takarítás, a nagyobb gyerek felvételizik épp gimibe, stb stb, majd pont arra vágyik az ember, hogy elismételjen valamit nyolcadjára is....

De azért biztosan nem lehet mást mondani? Ha nincs is türelmünk elismételni a már sokszor kifejtett indokot, akkor miért ne kérdezhetnénk, hogy mit te mit gondolsz, miért nem szabad? Esetleg, hogy már elmagyaráztam ezt neked, nem emlékszel? Vagy bármi mást, mint a teljes elutasítást, és témalezárást.

És ez most csak egy konkrét példa, de nap mint nap látok apróságokat, hogy semmi égbekiáltó bűnt nem csinál, mégis hisztizik és toporzékol az anyuka, és megrángatja, és felpofozza, ha meg utána sírni merészel, azért jön a letolás. És itt most ismét lehet támadni, hiszen én csak pár percet figyeltem őket, míg ő már évek óta neveli a gyerkőcöt. De ha ennyi kihozza a sodrából, nem lehetséges, hogy ugyanígy ez máskor is, gyakorta megtörténik?

Felmerül a kérdés, hogy ha tényleg vesszük a fáradtságot, hogy a porontyunknak elmagyarázzuk az élet nagy kérdéseit, és megtanítjuk, hogy mit szabad és mit nem, akkor is művelne olyan dolgokat, amitől a kedves szülő pikk-pakk a plafonon van?

Mellesleg olvastam valahol, hogy ha elmagyarázzuk a tiltás és büntetés okát, úgy hogy ő is megértse, legközelebb nem fog újra előfordulni az eset. Viszont ha fenyegetünk, fenyítünk, és az az összes válasz, hogy "mert csak" akkor bizonyára, ha nem állunk a hátuk mögött, máris csibészkedik ismét, hiszen benne úgy raktározódtak el a dolgok, hogy valamit azért nem lehet csinálni, mert fülest kap érte anyutól....ha nincs ott anyu, nincs füles, szóval lehet bátran csinálni.

Azt is olvastam, hogy a gyerkőc igényli az odafigyelést. Sokat. Állandóan. Bármi áron. Szóval ha a törpit megdícsérjük, és észrevesszük, hogy milyen ügyes, és bátorítjuk, akkor mivel ezzel kiérdemelte a törődést, ezt fogja ismételgetni. Ez fordítva is igaz. Nekik nem számít az odafigyelés minősége, csak az hogy legyen. Szóval ha kevesli, és rosszalkodik, például összefirkálja a tapétát, akkor kapja a letolást, végsősoron pedig azt amit akart: odafigyelést. Innentől kezdve már egészen egyszerű logikával kitalálható, hogy minden alkalommal amikor azt érzi, hogy nem kap megfelelő mennyiségű odafigyelést, egyszerűen rosszalkodni fog.

És a személyes észrevétel: minden gyerek másol. Ezt persze eddig is tudtuk, hiszen el kell sajátítaniuk a fiú-lány szerepeket, amit apuka-anyuka utánzásával érnek el. Viszont ők itt nem állnak meg. Hihetetlen precizítással képesek gesztusokat és hanghordozásokat kopírozni. Szóval a tündibündi kislány, ha anyuka hátat fordít, képes ugyanolyan határozott lenni, mint a szülő, amikor telefonon tárgyal egy ügyféllel, és hasonló módszerekkel kicsikarni a játszótársakból azt amit akar, mint a mama a felnőtt életben. Persze ezt egyszerüsítve már szintén ismerjük: a verekedős gyerek azért verekszik, mert otthon őt is verik, vagy eltanulta nagyobb tesók marakodását. De arra már nem gondolunk, hogy milyen, amikor kommentáljuk az esti hiradót, és a 8 éves kislány szószerint mondja ezt el saját véleményként az osztálytársainak. Ijesztő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.