A te életed is egy regény....

Tanulmányaim kapcsán elég gyakran vagyok kórházban, és sok beteggel találkozom. Mivel mi még csak tanulunk, van időnk bőven kikérdezni a beteget, és elbeszélgetni vele. Persze elsősorban az egészségi állapota van a beszélgetés középpontjában, de ahhoz, hogy megfelelő diagnózist tudjunk felállítani, a beteg egész életét szinte meg kell ismernünk, kezdve a gyerekkorától egészen a mai napig, és persze hallanunk kell a szüleiről, testvéreiről, valamint gyerekeiről, unokáiról is. És persze ha csak egy egy félmondat erejéig, mindenki el-el kalandozik. Ma egy idős mosolygós nénit ismertem meg. már a 9. x-ben jár, mégis annyira életvidám, és aktív, jön-megy, kertészkedik, no meg hév után szaladgál. Lehet hogy kórház, és lehet hogy beteg, de mégis vigyorogva hallgattam végig a történeteit, és olyan élményt nyújtott, mint egy regényt elolvasni. Vannak benne kiszámítható részek, vannak benne izgalmak, vannak benne szerelmek, szívszorító részek, tragédiák...stb.  Persze nem egy mai modern regény, hanem azok, amit még nagy igényességgel dolgoztak ki évtizedekkel, századokkal ezelőtt, és nem csak 3 este alatt csapták össze, hogy bestsellernek így is jó. Az ilyen történeteknek a főszereplői nem olyanok mint mi. Ők nem a gép előtt ültek napi 8 órát, mondván, hogy rengeteget dolgoztak, hanem izgalmas, sokszínű mesterséget űztek. Találkoztam már esztergályossal, üvegtechnikussal, olyannak aki a gumigyárban dolgozott, vagy épp a csokigyárban, találkoztam rétespalacsinta készítővel, és könyvkötővel is. Manapság szinte mindegy mit dolgozol, az esetek 80%-ban úgyis csak azt jelenti, hogy egy irodában ücsörögsz, vagy esetleg a kassza mögött.

Most nem szeretnék konkrét történeteket elmesélni, nem is tudnék. Ezt tapasztalni kell. Mint mikor nézel egy egész estés filmet, és végigtudod kísérni a főszereplő életét, a nagyobb jelentőséggel bíró jeleneteket érzelmes háttérzene mellett szinte átélni. Azért a rózsaszín, lányfilmekben is gyakori, hogy valaki beteg lesz, leggyakrabban rákos, vagy meghal. Eszedbe jutott valaha ezt az érzés azzal társítani, hogy az orvosnál ülsz a rendelőben? Nem, mi? Hogy jutna ilyen bárki eszébe... Pedig a filmrendezők már gondoltak erre. Idézzétek csak fel Benjamin Button különös életét. Ha jól belegondoltok, az egész valójában egy kórházban játszódik, ahogy egy idős asszony elmeséli az életét a lányának, és ő meg elképzeli. Vagy a szerelmünk lapjai, ahogy egy idős úr olvassa fel az emlékezetkieséses feleségének az ő történetüket. Valami ilyesmi élmény nekem is egy kedves, idős beteggel találkozni, és végighallgatni, elképzelni a történetét. És ugyanúgy, mint mint a filmeknél a tv előtt, itt is ugyanúgy önkénytelenül is mosolygok, vagy elképedek egyes részleteken. És ugyanúgy, akárcsak egy film kikapcsol.  :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.