A határokat meg kell húzni, ez tény, hiszen ha csak körülbelüli értékeket adunk meg akár egy korhatárnál akár egy súly vagy magassághatárnál, akkor mindig lesz egy-két ember aki csak 1-2 cm/kg/hónap miatt nem felel meg. De ha felettük szemet hunyunk, akkor mindig lesz egy-kettő aki az így kivételezett emberekhez képest lóg csak ki a sorból 1-2-3 centivel vagy kilóval. Szóval tény az tény, határok kellenek. Na de nem ész nélkül...

Biztos mindenki szembesült már azzal, hogy a gyerek kórházakban csak 14, helyenként 16 éves korig fogadják a betegeket. A felnőtt kórházak azonban mindenkit elküldenek gondolkodás nélkül 18 alatt. Hol van itt ebben a logika? Legyen mindenki életében 4 év, amikor nem lesz beteg, és nem éri baleset, mert különben nem lehet hova vinni ellátásra? 

De nem más a helyzet a belépők terén sem. Szegény gyerek folyton azt kapja, hogy majd ha elmúlt 18, na majd akkor lesz felnőtt. Bezzeg ha belépőt kell venni, akkor csak 14 éves korig gyerek a gyerek. De hasonlóan sok logika van abban is, hogy van diák belépő, de csak 26 éves korig. Ha én később megyek egyetemre bármilyen okból kifolyólag, akkor nekem már nem jár a kedvezmény, amit más ugyanabban az élethelyzetben megkap, csak azért mert mondjuk én 5 évig dolgoztam, hogy tudjam finanszírozni a tanulmányaimat? Ha ennyire sz*rrágóak ezek a cégek, akkor miért nem csinál egységes jegyárakat mindenki számára?

De ami végképp kiveri nálam a biztosítékot, ami miatt ebbe a bejegyzésbe belefogtam, az az idei szépségkirálynő választás. Kizártak egy lányt a versenyből, mert túlsúlyos, és nem illik a többi közé.  181cm és 66 kg. Konkrétan ilyen a tökéletes alak. Nem modellalkat, nem is ezt mondom, félreértés ne essék, de a szépségversenyek jelöltjei általában köszönő viszonyban sincsenek a modellekkel. Na most ha valakinek vékony combjai lapos hasa, formás melle, és szép arca van, miért is nem elég jó szépségkirálynő jelölt? Megnéztem a jelentkezési lapot, ahol nem írták, hogy lenne súlyhatár, és eleve pontos méretekkel és fotókkal kellett jelentkezni. Ha beválogatták, majd a legjobbak közé is bejutott volna, miért ott kaptak észbe, hogy "nem illik a többiek közé". Miért nem utasították el azonnal. Meg hát eleve, mi az hogy nem illik a többiek közé? Egyetlen lányt akarnak megtalálni, aki kimagaslóan szebb és különlegesebb mint a többi, akkor miért is kell ezeknek a lányoknak egyformának lenniük? Meg hát eleve, ez egy verseny. Ha a nézőknek nem tetszik, hogy nem soványabb a normálisnál, akkor nem fogják küldözgetni neki az sms-t, és a zsűri is kevesebb pontot ad majd neki. Szóval úgyis kiesik magától. Na de ha történetesen tetszik nekünk, és ha megnézitek a riportot, azt hiszem logikus hogy tetszik, (mellesleg a képen is ő van, előbbin a válogatáson, utóbbin már a modell karriere kezdetén egy fotózáson) akkor szavazunk rá, sok pontot kap a zsűritől, és nyer. Ha így történne, akkor logikus, hogy igenis helye van a többi lány között. Akkor most milyen alapon is zárják ki őt azzal az indokkal, hogy nem elég vékony? Az meg már végképp felháborító, hogy leducizzák. Erre már tényleg nem tudok mit mondani, csak hogy Maaargit, maga nóóórmális???

De ő nem csügged, plus size modell lesz, de a fentebb leírt határhúzások itt is fennállnak. Azt értjük, hogy modellnek nagyon vékony lányok kellenek, míg a szépségversenyekre a normális alkatúak kellenek, plus size modellnek meg a teltebb idomúak. Nos ez a lányka túlsúlyos egyes emberek szerint szépségkirálynőnek. De persze miért is lenne megfelelő plus sizenak....oda túl vékony....jellemző. Szóval azt hiszem nem is kell tovább ragoznom...fantasztikus rendszerek és határok lettek kitalálva, csak gratulálni tudok....

Hogy hogy is történt, és egészen pontosan mit is kerestem ott? Kezdjük az elején. 

Az egyik nap csomagom érkezett. Ez önmagában meglepett, hogy ugyan kitől kaphattam csomagot, hiszen nem rendeltem semmit, nem küldtem vissza semmit, semmilyen játékra nem regisztráltam mostanában, mi ez. Megnéztem a feladót: AxelSpringer. Gyorsan rákerestem. Ez egy lapkiadó. Már csak rá kell jönnöm, hogy a Glamour, a Cosmo, a Nőklapja, a Kiskegyed vagy mégis melyik újság aki küldte. A csomagban egy Nivea Visage Q10 ránctalanító és pórus összehúzó nappali arckrém volt, de mellette se levél, se üzenet, se semmi. Hát jó, akkor van egy krémem csak úgy, nem nyomozok tovább, csak örülök neki. Majd felsejlett bennem, hogy talán mintha láttam volna a Glamour Online-on olyan felhívást, hogy próbálja ki a legújabb termékünket, az ingyenes termékmintáért kattintson ide...

Teltek-múltak a napok, használtam a krémet, mint egy rendes hidratálót, mivel se ráncom, se tág pórusom nincs.

Természetesen megmutattam anyunak is, meg a páromnak is, és ők is kipróbálták. Aztán egyszer csak jött egy e-mail, a Glamourtól, amiben az állt, hogy küldtek egy krémet tesztelésre, mivel én vagyok az 50 szerencsés egyike, akit kisorsoltak. Nincs más dolgom, mint használni a krémet, és kitölteni egy vele kapcsolatos kérdőívet, ahol értékelnem kell az illatát, az állagát, hogy milyen gyorsan szívódik fel, mennyire hidratál...stb, és két napon belül visszaküldeni, mert a visszaküldők között kisorsolnak 3db Nivea ajándékcsomagot, valamint bekerülnek a szerencsések az újságba.

Nem tudtam eldönteni, hogy mit akarok, mert ugye a nyeremény az vonzó, de bekerülni az újságba, és elmondani, hogy kipróbáltam 24 évesen egy ránctalanító krémet, az azért fura lenne. Úgyhogy nem reménykedtem inkább semmiben. Sem abban, hogy nyerek, de abban sem, hogy nem. 

A sorsolás napján reggel 10-kor már csörgött a telefonom. Azt hittem az állásinterjú miatt hívnak, de nem. A Glamour szerkesztője volt az, hogy engem sorsoltak ki, úgyhogy egyeztessünk időpontot a fotózásra, ahol sminkesem és fodrászom is lesz. Nem semmi igaz?!

Szóval így történt, hogy ellátogathattam a szerkesztőségbe. És hogy milyen volt ott? Nagyon izgalmas. Első ránézésre ilyen tipikus iroda, amit amerikai filmekben szoktunk látni, leszámítva a boxokat. Mindenki fel alá rohangált amikor megérkeztem. Lapzárta volt. Megkerestem a szerkesztőt, aki gratulált, majd elkezdett kérdezgetni a krémmel kapcsolatban, hiszen egy pár soros kis véleményt szeretnének berakni az újságba a fotóm mellé. Nagyon könnyedén és vidáman ment ez a néhány perces beszélgetés, és utána máris mehettem a sminkeshez.

Húúú ha láttátok volna, hogy mennyi kenceficéje volt a sminkesnek....nekem is van egy ládányi, de az a nullával egyenlő a sminkes cuccai mellett. Egy bevásárló szatyor tömve volt csak és kizárólag rúzsokkal. El tudjátok képzelni mennyi lehet az? És most nem a kis nejlonzacsira gondolok, hanem egy jó 25 literes bevásárlószatyorra. És képzeljétek. MAC termékekkel sminkelt ki. Én aki csak olcsó márkákat használok, amiket most nem leszólni akarok, mert imádom őket, és annak ellenére, hogy olcsók, tényleg jó minőségűek, de azért mégis...ez MAC.....Sose hittem, hogy valaha is kipróbálhatok ilyen termékeket. Szóval elkészült a sminkem, ami egészen meglepő sorrendben készül, mert miután kifestették és kispirálozták a szemem, csak azután került fel az alapozó az arcomra. Na de mindegy, nem értek annyira hozzá, hogy kielemezzem, hogy ennek miért nincs, vagy éppen miért van értelme.  Lépjünk tovább. A sminkem amúgy egy leheletnyi alapozó volt, barnás füstös szemekkel, és barbie rózsaszín szájfénnyel. Szóval a természetes hatás elérése volt a cél. Aztán jött a fodrász. Ő egy nagyon szimpatikus velem egyidős, igencsak szép lányka volt. Vele is csacsogtam egy kicsit, amíg szépített. Néhány hullámot tett a hajamba, és féloldalasan eltűzte. Még sosem próbálkoztam ilyen frizurával, de nem baj, mert szeretem a változatosságot. Sosem bírtam megérteni azokat a lányokat, akik 16 éves koruktól kezdve ugyanazt a frizurát, ugyanazt a beszárítást, hajhosszt, színt hordják, és nem unják meg. Én fél év alatt megunom mindig a saját frizurám. Na de haladjunk tovább. Volt néhány perc üres járat, mert még nem érkezett meg a fotós, és addig kérdezgetett a szerkesztő, hogy megvettem-e az ehavi újságot, mert gondolom ha nemet mondok, akkor kapok, de persze a Glamour napos kuponok miatt, már a megjelenés másnapján beszereztem. Megmutatta, hogy az interjú alapján milyen leírást készített rólam. Nagyon tetszett. Aztán mondta, hogy nyugodtan menjek körbe, nézelődjek. Én meg persze éltem a lehetőséggel. Minden polc roskadozott az eddig megjelent újságoktól.

Az asztalokon igazi káosz volt a cikkötletek miatt. Aztán az egyik szekrény tetején megláttam a hatalmas rózsaszín glamour ollót, tudjátok, ami 3 alkalommal ezelőtti glamour napok plakátján volt. És képzeljétek, egy kutyus is volt a szerkesztőségben, aki nagyon szelíd és jófej volt, de nem tudtam rájönni, hogy milyen fajta, nem igazán értek ehhez. Szóval a kutyuska mindig odajött, hogy egy kicsit megsimogassam, én meg persze nem tudtam ellenállni. Na de aztán.....aztán megláttam A FAL-at. Oda voltak kitűzve a következő szám cikkjeinek kicsinyített másai, persze a legtöbb már a végleges megjelenésében. Tisztára olyan volt, mint az Ördög prádát viselben. Úgyhogy bevallom elég sokat időztem el ott. Elolvastam a hónap levelét, meg az interjút az egyik Plus Size Modellel, meg ilyesmi. Persze kicsit erőltetnem kellett a szemem, mert ezek akkora méretben voltak, mint a travelsize fele, vagy talán annál is kicsit kisebb, szóval tényleg bolha betűk. Megjött a fotós. Stylistom nem volt, saját ruhában fotóztak.

Szóval akkor fotózás, igazi reflektorral, ernyővel, profi fotóssal. Annnyira izgi. :)))) A fotós elmagyarázta, hogy hogyan tartsam a fejem, állam, hogy jól mutasson a fotón. Majd leesett, hogy ezt a fejtartást már sok Palvin Barbi képen láttam már, csak akkor még nem állt össze, hogy miért pont így tartja a fejét. Már mindent értek. Szóval néhány kattintás, néhány igazítás rajtam, néhány instrukció, majd újabb kattintások, és már kész is voltam. Akkor visszamentünk, és megmutattuk a szerkesztőnek a fotókat, majd viccelődtünk egy kicsit. És végeztünk is. Az ajándékcsomagom persze hétvége és húsvét lévén még nem érkezett meg, de néhány nap, és biztosan megkapom. Nagyon várom már, az újság megjelenésről nem is beszélve. Annyira várom már, hogy meglássam, hogyan mutatok egy magazin sokadik oldalán....:)

Szóval akkor házi feladat nektek: megvenni a májusi Glamourt!!! :)

 Szóval az történt, hogy beneveztem egy blogversenyre. Ahogy néztem, a lájkolások elég extrém mértékeket öltöttek, szóval én elsősorban a zsűri értékítéletében bízhatok, de azért mégiscsak szívet melengető, ha nem 5 hanem mondjuk 55 lájkkal zárom én is a versenyt.

3 bejegyzéssel indulok, amit korábban már olvashattatok itt, éppen csak minimálisan lett belejavítva, hogy a kiírásnak megfeleljen, például rámutató linkeket kellett belerakni, meg ilyesmi.

Tehát íme a link, ahol mindhárom postomra lehet szavazni. Mindennap újra és újra lehet szavazni, szóval ha eszetekbe jut néha napján, légyszi, kattintsatok! :)

Kösziii :)

Jaj de izgulok....mert tudjátok....hátha....:))

 Szeretnék veletek egy saját receptet megosztani. Történt ugyanis, hogy a párom elköltözött, én meg így félig itt, félig ott megoldásban ingázom a város két átellenben lévő csücske közt. Így hát mivel mostanában úgysincs sok dolgom, szívesen teszek-veszek, takarítok, mosok, főzök az új lakásban. Na nem mondom, hogy profi mód végzem a dolgom, de azért próbálkozom. Túl vagyok például életem első krumpli levesén, és a pörkölt ill. brassói főző tudományom tökélyre fejlesztettem. Most azonban vendégségbe megyünk. Magam sem tudnám megfejteni, hogy milyen rokoni kapcsolatban fogok állni a házigazdával, ha egyszer majd összeházasodunk a párommal, úgyhogy inkább csak annyit mondok, hogy az én leendő kis férjecském bátyjának a feleségének az anyukájának a családjához megyünk.

Mivel már nem a leendő anyósommal megyünk együtt, hanem mint önálló párocska, úgy vélekedtem, nekem is illenék valamit vinnem. Mivel sokan leszünk, általában ilyenkor mindenki visz valami kis apróságot. Apróság alatt kajára gondolok. Ilyenkor mindig van házi készítésű kőrözött, tojáskrém, saláta, sült máj...stb És persze valami torta vagy sütemény. Nem akartam ilyen hidegtálas dolognak nekifogni, mert ki tudja pontosan ki mivel készül, és akkor azokon felül valami újat kitalálni. Elég az amit mások visznek. Hallottam, hogy csokoládé torta, és zserbó is lesz. Ez már így kimondva is annyira töményen édes, hogy csak nem viszek még több édességet. Na de akkor mit? És akkor eszembe jutottak a kedvenceim. Sajtos rúd, és citromtorta. A sajtosrudat nem részletezném, egyszerűen egy gyorsfagyasztott levelestésztát csíkokra kell vágni, megszórni sajttal, majd 10-15 perc alatt megsütni. Ennyi az egész. Persze azért nekem ez is nagy izgalom volt, mivel még sosem csináltam ilyet, de tényleg nem lehet elrontani. 

Jöjjön akkor a citromtorta, vagyis nem is torta, de nem is tudom hogy nevezzem. Nyáron szokott anyu ilyet csinálni, amikor nagyon meleg van, mert olyankor valahogy senki sem akar enni, főleg nem ilyen nagyon laktató ételeket, és csak az üdítő és a fagyi csúszik. Mivel a legnagyobb melegben a citromos fagyi oltja leginkább a szomjunkat, a sütemény ízvilágába is ezt a hűsítő krémes citromos kombinációt próbálta anyu belecsempészni. Sikerült. Egy kis tavaszsürgetésnek is szánom ezt a sütit, mert bennem egyértelműen összefonódott a jó idővel.  Mivel anyu nem emlékezett pontosan a receptre, neten keresgéltem, és 3-4 másik receptből gyúrtam össze a sajátomat, amit most le is írok nektek.

Először is 2,5 dcl habtejszínt egy tasak vaníliás cukorral elkevertem Habverővel egy percig habosítottam alacsony fokozaton, majd hozzáadtam egy tasak habfixet, és nagyobb fokozaton habbá vertem. A legtöbb helyen 2 deci tejszínt írnak, de mivel a zacskós kiszerelés 2,5,nem akartam ezzel külön bajlódni. Sok helyen rendes cukorral vagy porcukorral keverték el a habot, de ezek zöme epres vagy málnás süti, én nem akartam túl édesre csinálni, főként hogy anyu emlékei szerint egyáltalán nem szokott bele cukrot tenni.

Ezek után egy másik tálban egy doboz mascarponet, 2 doboz citromos joghurttal elkevertem, reszeltem rá egy kis citromhéjat, és nem túl sok porcukorral meghintettem. Tényleg csak jelképesen, de sok recept, ugyancsak a málnások 10dkg cukrot javasoltak. Hozzáadtam a felvert habot, és elkevertem. Mivel több tejszínt is használtam mint kellett volna, valamint anyu úgy gondolta, hogy ha tejszínt tesz bele, akkor mascarponet nem, utólag dobtam még egy kicsit a citromos ízen, mert nem éreztem elég dominánsnak. Zacskós reszelt citromhéjat adtam még hozzá, valamint egy fél citrom levét facsartam bele. Elkevertem, és kész is a krém.

Egy tálba tejet öntöttem, egy zacskó vaníliás cukorral és egy csipet reszelt citromhéjjal elkevertem. 3 zacskó 100g-os babapiskótát használtam el. Az első réteg babapiskótának csak a tetejét kell egy pillanatra a tejbe mártani, a következő rétegeket viszont már bele kell forgatni a tejbe. De nem kell, hogy nagyon megszívják magukat. Egy edénybe beleraktam egy réteg babapiskótát, majd citromlevet csepegtettem rájuk, és csak azután tettem rá a krémet. Ezután még egy réteg piskóta, de fontos, hogy ellentétes mintában rakjuk, mint az előző réteget, hogy a tálalásnál ne essen szét a szelet. Pár csepp citromlé, és ismét a krém. Nekem ezzel meg is telt az edény, el is fogyott a piskóta, de persze 3 emeletes is lehet, ha valaki olyat szeretne. Végül citrom karikákkal díszítettem a tetejét, majd beraktam a hűtőbe. Legalább 3-4 órát kell a fogyasztás előtt hűlnie, de legjobb ha már az előző nap elkészítjük.

Ennyi az egész. Leírva talán kicsit sok, de annyira nem nehéz. A kép az én sütimről készült ám, nem csak úgy lementettem valahonnan. :)

Remélem mindenkinek ízleni fog! :)

Szóval akkor az úgy volt, hogy karácsonyra anyutól kaptam egy kupont, ami egy egyszeri, egy alkalmas, 1.5 órás japán manikűr tanfolyamra szól. Igen, az egészben ez az izgi, hogy tanfolyam, nem csak úgy megcsinálják a körmöd, hanem megtanulod te magad is.

Hogy mi is a japán manikűr? Nos íme a "hivatalos" válasz: Ha a körmünk töredezik, akkor remek módszer a gyógyítására a japán manikűr, ami természetes módon teszi erősebbé, sőt fényesebbé a körmeinket. Ekkor méhviaszt dolgoznak bele a körmeinkbe, s ezután következik a polírozás. A köröm rendszeres kezeléssel nagyon erős lesz, s ráadásul a fénye is megmarad. Az eljárás teljesen természetes, így semmilyen mértékben nem károsítja a körmöt. 

Ez így igaz is, és még izgalmasan is hangzik...de a tanfolyam...hát....kezdjük az elején.

 Ezúttal egy facebook oldalt szeretnék figyelmetekbe ajánlani. Nem olyan régen találtam rá, pontosabban egy barátnőm mutatta, és egyszerűen imádom, azonnal beleszerettem.

Az oldal neve 'Fashion is my drug'. Azt hiszem a név önmagáért beszél. Mindennap egy rakás új fotót láthatunk, hírességekről, modellekről, hétköznapi emberekről, különböző kategóriák szerint. Én teljesen rákattantam. Olyan ez, mint egy női magazin, csak nem foglalja el a helyet a sok tartalmatlan cikk, amit amúgy sem olvasunk el, és nem kell egy hónapot várni a következő számra.

Ismét egy csipet azokból a dolgokból, amik boldogsággal töltenek el, és amik nem...

Szeretem...

~ amikor elégedettség tölt el, ahogy nézegetem otthon, milyen új ruhákat vettem aznap.

~ ha finomra sikerül a főztöm.

~ amikor az egész hegy vasalni valót eltüntetem.

Nem szeretem...

~ ha latin szavakat fonetikusan írnak le.

~ amikor véget ér egy sorozat, amit imádok.

~ ha túl rámenős egy kéregető.

 Gondolkodtam egy ideig ezen a Valentin nap dolgon, és arra jutottam, hogy nekünk nőknek nagyon nehéz a helyzetünk. Ajándékot kell adnunk szívünk választottjának, de ez nem lehet bármi, aminek örülne, hiszen ez mégsem egy születésnap, olyan kell ami a szerelmünket fejezi ki, ráadásul mindezt szűkös keretek közt, hiszen csak valami apróságot adunk egymásnak, mivel a szeretet a lényeg, nem az árcédula. A srácok persze ilyenkor bármi klasszikus nem túl kreatív ötlettel előállhatnak, rózsa, plüssmackó, bon-bon...stb, mi úgyis elolvadunk tőlük. Na de mi mégis mit adjunk? A fiúk nem vágynak cuki kis szívecskés macikás dolgokra, amiket a vitrinbe lehet csak kirakni, és ennyi, főleg nem minden évben. Aztán egyszer csak jött egy egyszerű és nagyszerű ötletem. A páromnak mindig is vágyai közt szerepelt, hogy együtt főzőcskézzünk. Ugyanis mindketten még otthon lakunk a szüleinkkel(legalábbis még három napig...) szóval mire felébredünk már a kész ebéd vár, és ha neki is kezdenénk bárminek is, azonnal jönnének segíteni. Meg hát mégis mit készítsünk? Így jött az ötlet, hogy lepjük meg egymást egy főzőtanfolyammal, és így együtt főzőcskézhetünk, ráadásul olyan recepteket készíthetünk el, ami amúgy eszünkbe se jutott volna.

Most nem életviteli tanácsokat szeretnék adni, hanem csak néhány apró ötletet, amitől jobban érezheted magad.

Tudom jól eltűntem az elmúlt 2 hónapban, de hát ilyen ez a vizsgaidőszak. Ígérem pótlom az elmaradásokat, legalábbis igyekszem. :)

Képzeljétek, a hétvégén főzőtanfolyamon voltam. Még jó féléve, sőt még régebben kaptam anyutól egy egy alkalmas kupont ajándékba. Persze nem jelentkeztem be azonnal, vártam az ideális alkalmat. De tudjátok, ez olyan mint a vizsga. Sosincs olyan nap, amikor azt tudnád mondani, hogy teljesen felkészültél, ezért mindig találsz indokot a halasztásra. Így voltam ezzel én is. Az egyik tanfolyamon halas ételek készülnek, amiket én nem szeretek, a másikon steak, ami szintén nem az én világom, a csoki bon-bon készítés jól hangzik, de az mégsem egy olyan dolog, aminek hasznát venném, thai ételek, mikor fogok én valaha olyat készíteni?! Ilyen és ehhez hasonló indokokkal mindig vártam valami jobb ajánlatot. Aztán végül belém hasított, hogy most 2 hónapon keresztül le fog foglalni a vizsgaidőszak, utána meg kb 1 hónapom van már csak elhasználni a kupont. Szóval nem akartam az utolsó perce hagyni, úgyhogy úgy döntöttem, itt az idő, választok. Így végül a téli franciás finomságok kurzusra jelentkeztem be.

Jelentem, fogyókúrázni lehetetlen, ha az embernek nem csak családja van, hanem párja is, akinek szintén van családja. 

Egész héten eszem a korpovit kekszet, párolt zöldséggel, bónuszba még egy kis kefir is lecsúszik, erre hétvégén, mivel már 3 hete nem láttam semmi cukrosat, megérdemlek valami sütit. Persze csak ésszel.

Hamarosan december és kezdődik az advent. Az adventi naptár készítésének azonban nem árt kicsit előbb nekifogni, de legalább gondolkodni rajta.

Tudjátok, hogy szeretem tudni, hogy mit miért teszünk, ezért ma sem lesz másképp, egy apróka történetet osztok meg veletek, hogy tudjátok, hogyan alakult ki ez a szokás.

 Akciók mindig mindenhol vannak, mindig másmilyen ürüggyel, de egy biztos: semmi sem az, aminek látszik. Gondoljatok csak bele: egy boltnak veszteséges, pontosabban csak kevésbé nyereséges leakciózni valamit, minek tenne ilyet? Leszámítva azon selejtes darabokat, ami még a kutyának sem kell. Ott inkább menjen el áron alul, mint sehogy. Na de alapvetően az akció a boltnak üzlet, és nem nekünk. Most leginkább a saját tapasztalataimat fogom megosztani veletek.

A Halloween-es postomban említettem, hogy az a virágos tök nagyon tetszik, és szeretnék idén én is olyat faragni. Hát megtettem. A szokásos faragástól abban tértem el, hogy nem skalpoltam meg a tököt, mert úgy nagyon kevés terület maradt volna a virág kifaragására, szóval inkább hátul vágtam egy bejáratot. Mellesleg anyu is készült. Ő boszorkány ujjakat gyártmányolt. Az alaptészta gyakorlatilag hókifli, annyit változtatott rajta, hogy sokkal több diót tett bele, és nem nagyon tett bele lisztet, hogy ne legyen száraz fullasztós, valamint a recept szerint sem vanilincukor, sem sütőpor nem kell bele, de ő azért tett. A fotón még nyers állapotban van, sütés előtt. Sütés után kihülni sem volt ideje, nem hogy képet készíteni róla....:) Szóval most az alkotások. Íme: :) 

 Sajnálom, de most nem a könyvről, vagy a belőle készül filmről fogok értekezni. Sokkal inkább a történetben is boncolgatott boltkórosságról.

Van egy kis üzlet, ami útba esik hazafele. Valójában annyira nem is kicsi. Egy gyöngyös bolt. Nevéből adódóan elsősorban gyöngyök és az ékszerkészítéshez szükséges kiegészítőket lehet kapni, de van egy apró sarka az üzletnek, ahol bizsuk vannak. Általában elég későn végzek, és már zárva van, de keddenként pont be tudok sétálni. Éppen ékszer kiárusítást tartanak. Már jó ideje. Karkötők, gyűrűk, sálak, csattok, de főként fülbevalók. Imádom a fülbevalókat. Persze volt már hogy úgy jöttem ki a boltból, hogy nem vettem semmit, de azért őszintén szólva ez a ritkább eset. Tényleg nagyon jó áron kínálja a portékáit, így gyakran előfordult, hogy egy-egy karkötőt vagy sálat elhoztam, de fülbevalót mindig. Rögtön 2-3-at. Úgy szeretem a fülbevalókat....olyan széééépek.

Nos az egyik nap, a párom, bár inkább csak ugratásból megjegyezte, hogy már én is függő vagyok, boltkóros. Hehehe....szerintem meg nem....vagyis hát hogy....szóval én nem, ugyeee? Nos azt hiszem az uzsipénz kategóriájú összeg kiadása hétről hétre, vagy néha ritkábban még nem ez a kategória, de azért annyira szöget ütött a fejembe, hogy kicsit utána olvassak.

 Szeretem....

~ ahogy Nick Jonas olyan jellegzetesen énekli az everything szót az Introducing me c. számban... valahogy úgy, hogy evöriting...:)

~ amikor új könyvet kezdek....és persze amikor be is fejezek egyet...:)

~ álmodozni a jövőről....:))

Nem szeretem...

~ ha betérünk egy vendéglőbe/kávézóba, és telt ház vagy egyéb miatt pár másodperccel később távozunk is…

~ az agresszív mamákat/papákat

~ ha megmagyarázhatatlanul hülye dolgok bosszantanak