Hamarosan itt a halloween és faraghatjuk a tököket orrvérzésig. Azért hogy mégse csak azért ünnepeljünk, mert így szoktuk, és hogy legyen egy kis fogalmunk arról is hogy mit ünneplünk, megosztok némi  információt veletek ezzel kapcsolatban. Több oldalas leírásokat találtam az ünnepről, de gondoltam ha már nekem is unalmas ennyit olvasni róla, akkor más lehet, hogy bele se kezdene, szóval tényleg csak 2-3 mondatban a lényeg.

A mindenszentek a kelta kultúra őszre (november 1-jére) eső újév Samhain ünnepéből ered. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. 

Olvastam egy cikket nem is olyan régen, a metro újságban, ahol az egyik olvasó számolt be a BKV-s tapasztalatairól. Nos ő személy szerint 7 éve nem használ semmiféle tömegközlekedési eszközt, a korábbi kellemetlen élményei miatt, de most a kisfia kérése miatt mégis megtette.

Ez az egy utazás során sikerült átlátnia az egész helyzetet, és levelet is írt róla a szerkesztőségnek, miszerint az utasok bliccelnek, agresszívek és le a kalappal az ellenőrök előtt, hogy ilyen pénzért vállalnak ilyen állást. Nem azért, de az ellenőrök kb. 8 általánossal büszkélkedhetnek, jobb esetben talán egy érettségit is sikerült összekaparniuk, és van állásuk. Ezért inkább hálások lehetnének, hiszen sem szellemi tevékenységről, sem fizikai munkáról nem igen beszélhetünk esetükben.  Ilyen pénzért? Milyenért? Mint egy kezdő szakorvos? Jó, tegyük fel, hogy kevesebb, akkor már csak annyi a fizetésük, mint egy diplomás egyetemi oktatónak. Cserébe nem kellett évekig tanulniuk, és az ácsorgáson, kívül nem is nagyon kell semmit sem csinálniuk. Már az is nagy szó, ha ránéznek a bérletemre, amikor köszönök nekik, nem hogy visszaköszönni. És akkor azt még nem is említettük, hogy nem csak az ellenőr, hanem az egész családjuk ingyen utazhat a BKV-n.

Tanulmányaim kapcsán elég gyakran vagyok kórházban, és sok beteggel találkozom. Mivel mi még csak tanulunk, van időnk bőven kikérdezni a beteget, és elbeszélgetni vele. Persze elsősorban az egészségi állapota van a beszélgetés középpontjában, de ahhoz, hogy megfelelő diagnózist tudjunk felállítani, a beteg egész életét szinte meg kell ismernünk, kezdve a gyerekkorától egészen a mai napig, és persze hallanunk kell a szüleiről, testvéreiről, valamint gyerekeiről, unokáiról is. És persze ha csak egy egy félmondat erejéig, mindenki el-el kalandozik. Ma egy idős mosolygós nénit ismertem meg. már a 9. x-ben jár, mégis annyira életvidám, és aktív, jön-megy, kertészkedik, no meg hév után szaladgál. Lehet hogy kórház, és lehet hogy beteg, de mégis vigyorogva hallgattam végig a történeteit, és olyan élményt nyújtott, mint egy regényt elolvasni. Vannak benne kiszámítható részek, vannak benne izgalmak, vannak benne szerelmek, szívszorító részek, tragédiák...stb.  Persze nem egy mai modern regény, hanem azok, amit még nagy igényességgel dolgoztak ki évtizedekkel, századokkal ezelőtt, és nem csak 3 este alatt csapták össze, hogy bestsellernek így is jó. Az ilyen történeteknek a főszereplői nem olyanok mint mi. Ők nem a gép előtt ültek napi 8 órát, mondván, hogy rengeteget dolgoztak, hanem izgalmas, sokszínű mesterséget űztek. Találkoztam már esztergályossal, üvegtechnikussal, olyannak aki a gumigyárban dolgozott, vagy épp a csokigyárban, találkoztam rétespalacsinta készítővel, és könyvkötővel is. Manapság szinte mindegy mit dolgozol, az esetek 80%-ban úgyis csak azt jelenti, hogy egy irodában ücsörögsz, vagy esetleg a kassza mögött.

Most nem szeretnék konkrét történeteket elmesélni, nem is tudnék. Ezt tapasztalni kell. Mint mikor nézel egy egész estés filmet, és végigtudod kísérni a főszereplő életét, a nagyobb jelentőséggel bíró jeleneteket érzelmes háttérzene mellett szinte átélni. Azért a rózsaszín, lányfilmekben is gyakori, hogy valaki beteg lesz, leggyakrabban rákos, vagy meghal. Eszedbe jutott valaha ezt az érzés azzal társítani, hogy az orvosnál ülsz a rendelőben? Nem, mi? Hogy jutna ilyen bárki eszébe... Pedig a filmrendezők már gondoltak erre. Idézzétek csak fel Benjamin Button különös életét. Ha jól belegondoltok, az egész valójában egy kórházban játszódik, ahogy egy idős asszony elmeséli az életét a lányának, és ő meg elképzeli. Vagy a szerelmünk lapjai, ahogy egy idős úr olvassa fel az emlékezetkieséses feleségének az ő történetüket. Valami ilyesmi élmény nekem is egy kedves, idős beteggel találkozni, és végighallgatni, elképzelni a történetét. És ugyanúgy, mint mint a filmeknél a tv előtt, itt is ugyanúgy önkénytelenül is mosolygok, vagy elképedek egyes részleteken. És ugyanúgy, akárcsak egy film kikapcsol.  :))

Nem akarok folyton háborogni, de egyes dolgokat tényleg képtelen vagyok megérteni. Na jó, valójában nagyon sok dolgot, de akkor egy kicsit szűkítsük a kört: az egyetemen előforduló apróságokat.

Példának okáért, hogy az előadásokon, melyeknek látogatása nem kötelező, miért van katalógus?

Ha már egyszer van katalógus, miért olyan előadóban van az óra, ahol a diákság még úgy is szűkösen fér el, ha a lépcsőfokokra is kettesével ülnek? Természetesen sem ablak, sem légkondi sincs.

Hogy lehet az, hogy egy világhírű magyar egyetemen még a tanár által kézzel írott fóliák is, a kivetített diákról nem is beszélve mind idegen nyelven íródtak? Jobb esetben angolul, de mostanában valahogy a német feliratokból sincs hiány...

Hogy lehet,  hogy egyes szakkifejezéseket, melyeket tényleg fontos lenne tudnunk, nem tudnak lefordítani, és leráznak annyival, hogy erre nincs megfelelő magyar kifejezés. Meg sem próbálják körül írni.

Mivel nincs őszi szünetünk, és október 23. is hétvégére esik, azt mondta a dékánunk, hogy kedveskedésből a 21.-i, pénteki napot tanítási szünetnek rendeli el, ennek ellenére az órákat tartó intézetek ezeket a gyakorlatokat pótoltatná, de mivel nem tud alkalmasabb időpontot, mint ahol eredendően lenne az óra, így 21.-én lesz leadva az adott anyag. Hol is van itt akkor a kedvezmény?

Mire fel követelik tőlünk máris vissza az anyagot egyes intézetek, akik azt ígérték, hogy jó előre felteszik az előadás anyagokat, mivel nincsen megfelelő tankönyv a forgalomban, ha egyszer még mindig nincs fent egy betűnyi segédanyag sem?

És ez most így hirtelen felindulásból csak a mai nap termése. Igérem ezek után valami nagyon pozitív és lelkesítő posttal fogok előállni. :)

Egyes emberek annyira fel tudnak húzni, hogy az hihetetlen. Ma is, mint minden reggel, megálltam a princessnél, hogy megvegyem a szokásos életmentő kávémat. Általában - és most is - két kasszánál szolgálnak ki, de csak egy sor van középen, és a sorban legelöl álló így ahhoz a kasszához tud odalépni, amelyik hamarabb felszabadul.  Amúgy tisztán és egyértelműen látható a rendszer, azonnal, amint odaér a vásárló, és én is, és általában a többiek is beállnak a sor végére. Amúgy azért szeretem különösen ezt a rendszert, mert így nincs az, hogy a fene, már megint rossz sorba álltam. Azaz hogy mégis van. Így is sikerült rossz sorba beállnom.

Nem régiben az egyik alakformáló edzés alkalmával, ajándékba kaptunk egy jó kis hátmasszázst. A különlegessége az volt, hogy egy labdával végeztük egymásnak. Annyira egyszerű az egész, hogy itt és most megosztom veletek, hogy hogyan is csináljátok. Azoknak ajánlom ezt a masszázsfajtát, akik a hagyományos "meggyúrást" nem igazán szeretik, túl erős nekik. Ez valahol a cirógatás és a masszázs között van félúton. Mi az edzésen pólón keresztül csináltuk, viszont a páromnak pólóban és anélkül is megmutattam, hogy milyen. Nem ugyanolyan. Masszázs olajakat viszon nem ajánlok, hiszen ha csúszik a labda, már tényleg csak egy simogatás marad az egészből.

Mára már mindenki visszakerült a mókuskerékbe, és napok telnek el úgy, hogy a munka/iskola után már csak egy gyors zuhanyra van energiánk, és már dőlünk is be az ágyba. A nyáron mind a hajunk, mind a bőrünk alaposan igénybe volt véve, az erős napsugárzásnak, a strandok klóros vizének...stb. Erre még rájön a stressz és kialvatlanság, és valahogy se kedved, se időd nincs most fodrászhoz, kozmetikushoz menni. De nem is baj, mert most összegyűjtöttem nektek néhány arc- és hajpakolási tippet, így még több pénzed is marad az októberi shopping körútra.

Biztosan sokan gyűlölitek, hogy egyre korábban sötétedik, és esik, és monoton hétköznapok olyan hétvégék váltanak, amikor semmi kedvetek kimozdulni. Ugyanakkor az ősz gyönyörű!!! Igenis lehet élvezni, hogy a fák levele zöldben, sárgában, pirosban, barnában, és ezek átmenetiben pompáznak, és szőnyegként terítik be a járdákat. Hogy végre lehet varriálni a ruhadarabokat, jöhetnek a kendők kalapok, blézerek, és nem csak egyszál semmiben rohangászunk egész nap, amit leginkább azok tudnak felhőtlenül élvezni akik 40 kilók vasággyal. Most ősz van, és egy ideig ez is marad. Örüljünk hát ennek is. Igenis minden évszaknak megvan a maga szépsége. Ne legyetek ti is olyanok, mint a magyarok többsége, hogy télen a hideg miatt reklamál nyáron a meleg miatt, az őszi esőt meg utálja, miközben egész nyáron egy kis záporra vágyott. Annyi más gond és probléma akad az életben, ne csináljunk fölöslegesen mégegyet.

 Volt már veletek olyan, hogy sétáltatok valahol, és beléd nyilalt a kérdés, hogy vajon miért is ezt a nevet kapta a hely, és hogy mit is jelent valójában? Normafánál biztosan voltatok már, de legalábbis hallottatok róla. A napokban sétáltam arra, anyukámmal. Ő gombát keresett, én meg gesztenyét, makkot szedegettem. Aztán szöget ütött a fejembe: addig értem, hogy fa, de mi az a norma? Ha vannak norma fák, milyen a normától eltérő?! Erre anyu azt mondta, hogy nagyon régen volt egy színdarab, aminek norma volt a címe, és arról neveztek el itt egy fát. A fa azóta már nincs meg, de van helyette emléktábla. A táblát pont elkerültük, így hát fogtam magam és utána olvastam. Anyu jó helyen tapogatózott, na de azért kezdjük a történet elején:

Múlthéten véget ért a GoldenBlog 2011. Ez egy blog verseny, ahol különböző kategóriákba sorolják a blogokat, és mind az olvasók szavazatai alapján, mind egy szakmai zsűri véleménye alapján rangsorolják őket. Nagyon szeretem a szép képeket, ezért úgy gondoltam, hogy ideje egy-két jó kis blogra ráakadni, ahol nap mint nap megkapom az adagom. :) Néhány nekem szimpatikusat megmutatok nektek is:

Nyerj gyurmás Swarovski gyűrűt!

A Tündér Műhely és az Urban:Eve közös játéka!

Töltsd ki a Facebookos jelentkezési lapot a részvételhez!

Válaszolj helyesen a kérdésre (a választ megtalálod a Tündér Műhely Facebook oldalán), és megnyerheted ezt a gyurmából és Swarovski kőből készült gyűrűt!

A játék jelentkezési határideje 2011.09.08. csütörtök éjfél

Jelentkezés itt.

Sulival, és a legtöbb dologgal úgy vagyok, mint a könyv olvasással. Imádok egy újat elkezdeni, kiváncsian, hogy vajon milyen lesz, és imádom azt is, hogyha sikeresen végigküzdöttem magamat rajta, és vége van. Kettő közt meg valahogy átvészeljük, aztán néha még az is előfordul, hogy izgalmas. Szóval most még lelkesen várom az első hetet, az új arcok, új órák, új tanárok, eleve új suli, és persze a velejáró shopping őrület. Mert ugye új füzet az kell, az meg már csak belefér, hogy ne a legolcsóbbat vegyem meg, hanem mondjuk a micimackósat, no meg azért már egy tolltartó is hadd férjen bele, és persze az a cipő amit hetekkel ezelőtt kinéztem...azért mégiscsak fontos az első benyomás, nem?!

Nos hogy ne kanyarodjunk el végképp a témától, láttam egy postot. Lényegtelen, hogy kinél, mert azóta több fb oldalon, és blogok tömkelegén találkoztam ezzel. Megkerestem az eredeti, legelső leírást, amit Kate csinált, Gabrielle kérésére. Iskolakezdéshez szeretett volna valami házikészítésű ékszert. Hát csinált is, ami, amint láttam, nagyon sokak tetszését elnyerte. Az enyémet is. Mondtam is a páromnak, hogy gyártmányoljon nekem ilyet, mert én ugye túl kislány vagyok még ahhoz hogy fűrészeljek, és fúrjak. A részletes leírást a fenti két linken (Kate és Gabrielle) megtaláljátok, de nagyjából felesleges is, mert a kép önmagáért beszél. Egyszerűen egy ceruzából apró darabokat kell lefűrészelni, majd lukfúrás után felfűzni egy madzagra. Ha mondjuk csak fekete ceruzát használsz fel, akkor visszafogottabb, már-már elegáns darabot készíthetsz. Remélem én ilyen karkötővel és nyaklánccal kezdhetem majd a tanévet! :)

A GyurMania és az Urban:Eve közös játékot hirdet, gondoltam én is megosztom veletek, hátha pont ti lesztek a szerencsés nyertesek.

Töltsd ki a jelentkezés lapot a részvételhez! Válaszolj helyesen a kérdésre, (a választ megtalálod a www.gyurmania.hu oldalon) és válassz nyereményt! Mindkét ékszer gazdára talál.

Jelentkezni szept. 5.-én, hétfőn délig lehet!

Jelentkezési lap itt.

Gondoltam ma is megosztok néhány dolgot veletek, hogy mik töltenek el boldogsággal, és mik bosszantanak. Ahogy ígértem, ez egy ilyen rendszeresen visszatérő post lesz, mindig újabb listaelemekkel.

Szeretem ...

~ a gyors, intenzív bőrig ázós nyári záporokat.

~ a pincék és tárolók dohos szagát.

~ ha sikerül gólt lőnöm csocsózáskor.

Nem szeretem ...

~ ha félős film után ki kell mennem pisilni a sötétben.

~ ha letorkollnak.

~ ha nem jön az a fránya ellenőr, amikor nincs bérletem, és ezért jegyet lukasztottam.

Nemrégiben Bulgáriába utaztunk, és hát mint minden rendes lelkiismeretes utazó, mi is próbáltunk jó alaposan felkészülni. Szerettünk volna venni egy bolgár útikönyvet, de valahogy semelyik könyves boltban nem találtunk. Kínomban hát egy antikváriumos sátorban néztem szét, hátha. Nos ott sikerült is megcsípnem '70-es évek végi példányt. Gondoltam, ha másért nem is, a változások felfedezése, vagy pont hiánya izgalmas lesz.

Gondolom nem vagyok azzal egyedül, hogy 6 tonna fülbevalóm és karkötőm, nyakláncom van, mégis mikor felöltözök, pont az aznapi ruhámhoz nincs tökéletesen passzoló, és ezért kénytelen vagyok egy újabbat beszerezni. Sajnálom, de imádom őket. Ez legalább hasznos gyűjtemény. Szóval gondoltam, hogy egy kis rendszert viszek az életembe. Íme:

Tudom, mostanában valahogy minden második postom úgy kezd, hogy mindjárt vége a nyárnak, úgyhogy most megpróbálom a másik oldalról megközelíteni.

Mindjárt itt az ősz!!! Juhhhéééé!!!! Most biztosan furcsán néztek, de azért megpróbállak titeket is egy kicsit fellelkesíteni.

Szóval akkor mi is van összel?! Glamour napok, így van!!! :) Máris megy az a juhhééé, igaz? Most akkor egy kis előzetes, hogy jól felkészülten indulhasson a vadászat:

Az otthon...nekem...

 - ahol a sarki boltost névszerint ismerjük, és akár egy jó barátnőnk, fél órát beszélget veled, megkérdezi mi van veled, és azt is elmondja vele mi van, akkor is ha csak egy kóláért ugrottál le egy lukas melegítőben

-ahol a villamosvezető, a lottózóban az eladó, a szolis, az asztalos, a honvéd új focistája, a jóban-rosszban egyik szereplője, az esti film szinkronhangja mind-mind az általános iskolás osztálytársaid voltak

- ahol ugyanaz vágja a hajadat, mint amikor még csak 3 éves voltál

- ahol személyesen ismersz jónéhány mentőst, rendőrt, tűzoltót, és ha szirénázva sietnek egy esethez épp, akkor is odabiccent neked, mikor elhalad melletted

A napokban láttuk a Zöld Lámpást. Mit is érdemes tudni a film megnézése előtt? Nagyjából semmit, legalábbis én nem tudtam annál többet, hogy ez egy képregény alapján készült.

Próbáltam most kicsit utána olvasgatni. Nem derült ki sokkal több, de azért azt megosztom veletek: A DC Comics (eredetileg: National Periodical Publications vagy National Periodicals) egyike az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb képregénykiadóinak. A DC hozott létre olyan híres karaktereket, mint például Superman, Batman és Wonder Woman, Flash, Green Lantern, Aquaman, Green Arrow és csapattagjaik az Igazságligából.

Hamarosan vége a nyárnak, mégis sokan még csak most indulnak nyaralni. Kihasználván, hogy nálunk már múlik a kánikula, még egy gyors üdülés akár belföldön akár külföldön. Szeretnék egy alapsémát leírni, hogy hogyan kell összepakolni úgy az útra, hogy ne maradjon otthon semmi, mégse tartson órákon át. Inkább egy irányelv ez, mintsem részletes lista a vivendő dolgokról.

Hamarosan véget ér a nyár, és hazatérnek az emberek a nyaralásból. Már olyan igazi strandidő sem várható. Viszont mégis hasznosan szeretnénk eltölteni ezt a maradék néhány napot a családdal, barátokkal. Ez a post azoknak lehet érdekes, akik többre vágynak egy családi ebédnél, vagy egy esti sörözésnél. 

Sigma szemhéjpúderpalettát nyerhetsz!

Az alábbi link elvezet Urban:Eve nyereményjátékához:

http://tinyurl.com/sigma-paletta-jatek

 Tegnap volt a Sziget Fesztivál 2011 utolsó napja. Gogol Bordello koncerten voltunk. Nagyon pozitív élmény volt. Nem igazán szeretem a fesztiválokat. A tömeg, a por vagy éppen sár, sok sok részeg népség, ami igazán zavaró és kiábrándító, ha te nem vagy az, a borsos belépő és csupa olyan koncert, amikről nem hallottál, vagy ha mégis, akkor pont nem szereted. Szóval ilyen előítéletekkel vágtunk neki az utolsó napnak. Gogol Bordelloról a koncert előtt 2 nappal hallottam először, és két egész számot hallgattam meg tőle, a buli előtt. Nem mondom, hogy a kedvencem lesz, viszont egyszer, vagy talán majd valamikor még egyszer egy órára teljesen jó, ráadásul olyan zene, ami szinte kényszerít, hogy  kicsit táncolj, ha nem hogy esetleg ugrálj is.

Biztosan láttátok már ti is mások adatlapján, ahogy leírják a magunkról részhez, hogy mit szeret és mit nem. Amelie csodálatos életében is minden ember bemutatásakor elhangzik egy-egy mondat, hogy ki mit szeret, vagy mit nem. Például az a nő az elején, akinek nem emléxem a nevére, hogy ő például szereti kiborítani a táskáját, majd szépen elrendezve visszapakolni.