Persze mindenki másképp osztja be a vagyonát, mégis azt hiszem, mindenki ugyanúgy jár. Hónap elején van, aztán ha elfogy, akkor hónap vége van. 

Nyilván teljesen külön világ, ha valakinek fizetése van, és számlákat kell befizetnie, és bevásárolni, tankolni a kocsit, mint az egyetemista élet, amikor a szülők támogatnak, és nem dolgozunk, de ha mégis, akkor is csak zsebpénz kiegészítésként valami diákmunkát. Viszont ami talán közös: mindig kevesebb van a tárcánkban, mint szeretnénk, és bár a szükséges dolgokra telik, de az a magassarkú, amiben olyan magas lennék, és karcsúbb, és pont a lábamra öntötték, és még csak nem is nyom.....na arról sajnos le kell mondani. Legalábbis a következő fizetésig.....szóval a következőig.....najó majd szülinapom alkalmából meglepem magam....vagy majd inkább....szóval majd egyszer.

Ahogy ígértem facebookon, íme a fényképes beszámoló a tegnapi kreatívkodásomról:

A vékony fa karkötő 250Ft a nagy 450Ft. A festékre nem emlékszem,valahol 300 körül van darabja. Ez a legkisebb kiszerelés. Egyébként vízoldékony matt akrilfesték, ami száradás után már nem oldható vízzel. 

 Még  van egy bő hónap a nyárból, bár a dolgozóknak ez nem sokat számít, viszont a szabadságon lévőknek és tanulóknak van még egy pár hetük lábat lógatni. Sajnos az idő nem kedvez, nem hogy a strandolni vágyóknak, leginkább senkinek. Ilyen időben még azt is kétszer meggondolom, hogy a sarki közértig elmenjek-e. Így hát jobb dolgom nem lévén, olvasok. Szerencsémre én találtam az ízlésemnek megfelelő írót, így minden könyvét bátran olvasom, azonban évekig szenvedtem azon, hogy képtelen vagyok egy jó könyvet találni. Van rengeteg sok szép borító, izgalmasnak ígérkező leírás, aztán meg jön a csalódás. Ami persze előfordul, annyi baj legyen, de mikor belegondolok, hogy 3-5ezer forintot költöttem egy olyan könyvre, amit képtelen vagyok elolvasni, mert annyira rémes, akkor egy életre elmegy a kedvem az olvasástól, nemhogy a könyvvásárlástól. Gondolom ezzel mások is vannak így. De ha mondjuk csak 499Ft lenne egy könyv, ugye hogy nem is bánnánk annyira, ha ennyiért egy gyengébb regényt fogtunk ki. Ha meg jót, akkor meg akkora öröm, hogy csak ennyiért, egy ennyire jót. 

 Most hogy már mindenhol azt mondják, hogy vége a nyárnak, és nem lesz kánikula, a strandolás helyett is valami más program után kell néznünk. Ehhez szeretnék egy kis ötletet adni. Természetesen mi pusztító melegben voltunk, de esőmentes vénasszonyok nyarához illő, nyugodt kellemes kikapcsolódást biztosít a Veresegyházi Medveotthon.

A belépő felnőtteknek 400, aprólékoknak 300Ft. Parkolás szintén ennyiért, szóval nem egy drága mulatság. A büfében lehet kapni mézet, ha jól emlékszem 500Ft környékén, de nyugodtan lehet vinni az otthonit is. Fakanalat ingyen adnak, de persze nem hazavinni.

Budapestieknek ajánlott elsősorban, mert valahogy mindig az az érzésünk volt, hogy az messze van, de valójában a szomszéd. Autóval egy 20-30 perc alatt kényelmesen megközelíthető.

Egészen más a hangulata, mint egy állatkertnek. Egyszerűen sem látogatókban sem állatokban nincs az a nyüzsgés, és másodpercenként 5 újabb inger. Egy olyan 1.5-2 órás nyugodt sétálgatás.  Egy hatalmas kifutó jutott a medvéknek,  mellettük vörös panda valami-földtúró-élőlény és mosómedve ketrecek találhatók, de jutott hely a gólyáknak is. Majd megint egy nagyobb kifutó, a farkasok területe, és a végén antilopok.

A medvéknek és mosómedvéknek lehet adni mézet, és nagyon szívesen fogyasztják is. Jönnek veled, és sorban állnak a következő adagért, ha kell meg is harcolnak érte.

Képekért kattints a tovább gombra. :)

Egy nyúlfarknyi kis bejegyzés, hogy ma is tanuljunk valamit. :)

Biztosan mindenki ismeri, és használja is azt a mondást, hogy "A kivétel erősíti a szabályt.". Már régen is bosszantóan logikátlannak találtam, főleg ha ellenem való érvelésként használták fel, de eljött a nap, amikor már nem bírtam tovább, és kiderítettük a párommal, hogy mit is jelent ez, és honnan is jön.

Azt hiszem mindenki tud olyan konyhai kifejezéseket, amiket nem ért, vagy épp csak a különbséget nem tudja egy-egy dolog között. Most egy két ilyen dologra fog fény derülni. Nem kell aggódni, a habarás és rántás, illetve hasonló problémák tárgyalására nem most fog sor kerülni. Maradjunk inkább az alapoknál: lábas vs. fazék. Most akkor melyik melyik?!

A fűző több évszázadon át nemcsak a nők, hanem a férfiak mindennapi ruhatárának is elengedhetetlen részét képezte. A fűző nőknél karcsúsítja a derekat, tipikusan darázsderekat formál és – az Erzsébet királynő korabeli és a viktoriánus fűzők kivételével, melyek felső szegélye egyenes és végig laposan fut el – megemeli a melleket. A férfi fűzők elsősorban egyenes tartást hivatottak adni, de kellemes mellékhatásként a pocakot is kasírozzák.

Tényleg a gólya hozza a kisbabákat? Vagy netán a káposztásban találni őket? Gondoltam, mint ahogy a mikulásnak is van alapja úgy ezeket a legendákat sem hasraütés-szerűen találták ki, a gyermekek kiváncsiságának enyhítésére.

Biztos vagyok benne, hogy nem csak ez a két hiedelem létezik, de sajnos akárhogy keresgélek, nem találok továbbiakat. A káposztásban a franciák találják a babákat, de ezen túl erről sem találtam semmilyen információt. Úgy tűnik, hogy a mai napig szájról-szájra terjednek a legendák, és nem az interneten. De azért mégis lesz valami, amit ebből a post-ból lehet tanulni: a gólya-legenda alapját megtaláltam. :)

Tegnap a híradó is megmondta: átlagosan 3 napig képesek az emberek elviselni a kánikulát, aztán besokallnak. De nem csak a melegtől lehet besokallni, hanem a cukros üdítőktől is. Legalábbis nekem sikerült. Nagyon szeretem a kólát, különösképp az automatásat, ami valamivel vizesebb az üvegesnél, de legalábbis valahogy más az íze, és persze sok jéggel. Mégis, amikor meleg van és megiszod, aztán 2 perccel később még mindig azt érzed, hogy szomjas vagy, és megint iszol, és megint, akkor utána jön az a pont, hogy innék valamit, de könyörgöm, ne kólát. Másrészt tegyük fel hogy az egészséges életmód jegyében is szívesen csökkentenénk a napi adagot. De akkor mi mást ihatnánk? 

 "Bezzeg a mi időnkben...akkor még minden más volt"...vagy annyira nem is?!  Beszélgettem anyukámmal ma reggel, és valahogy a középiskolára terelődött a szó.

Anyukám jó tanuló volt, rendszeresen őt küldték az évzáróra és ünnepségekre verset mondani, minden sporteseményen ő képviselte az iskolát, emlékeim szerint még jó tanuló-jó sportoló ösztöndíjat is kapott. Ma kiderült, hogy ennek ellenére a tanulmányi átlaga nem sokkal haladta meg a 3-ast, és tele volt 2-esekkel. Na ez nekem új infó volt.

Biztosan nem vagyok egyedül, azzal hogy egy tonnányi kenceficém van. Eddig volt az asztalon meg a táskámban, egy neszeszer tömve, egy fülpiszkáló dobozából rögtönzött szemceruzatartó... Szóval szanaszét, és rengeteg. Persze ez eléggé rontotta az összképet, ami a komódot illeti, szóval úgy döntöttünk, tenni kell valamit.

Párom és anyukám aszisztenciájával kreáltunk egy sminkes dobozt, amihez mindössze egy cipősdobozt, két irattartó hengert, némi csomagolópapírt, és rengeteg ragasztót használtunk fel.

A folyamatot lépésről lépésre megtekinthetitek a tovább gombra kattintva. :)

Éppen a Szent bolondokat (Joanne Harris) olvasom, amiben újra és újra előjön, a pestisjárvány. Elég sokat foglalkoznak a pestisdoktorral is ebben, de csak mert a főszereplő, Juliette egy régi barátja álcázta így magát, aki segít kiszabadulni a börtönből, a bajba jutott lánynak, akit boszorkánynak, és rontáshozónak hisznek. A városlakók szerint azért dúl a dögvész, mert Juliette megérkezett a városba néhány órával ezelőtt.

Nagyon szeretem a pestisdoktorokat, pontosabban az ábrázolásukat. Biztosan mindenkinek ismerős a kép, hogy egy nagy madárcsőrös álarcot viselnek, hatalmas köpennyel. Nem tudom egészen pontosan miért nyerték el  a szimpátiámat, de  gondoltam most jött el az ideje, hogy kicsit tájékozódjak velük kapcsolatban. Ezt meg is osztom veletek.

Nos, én minden tőlem telhetőt megtettem a szigorlatom sikeressége érdekében. Márminthogy a tanuláson túl: a blúzom derekába anyu hímeztetett egy apró lóherét, vittem magammal szerencsehozó kis disznós törölközőt, valamint lóherés papírzsepit, és természetesen a szerencsehozó medálom is rajtam volt.

A szigorlat sikerült, ám reggel lekéstem a buszt, majd a villamost, és rohannom kellett 2 megállón át, valamint egyik olyan tételt sem húztam ki, amit szerettem volna, ráadásul az első 10 tételt szerettem volna elkerülni, és sikerült a 9-et kihúzni.

De igazából nem is ezt szerettem volna elmesélni. Biztos mással is előfordult már, hogy egy rég nem emlegetett témával foglalkozik, beszélget róla, biztosan utána napokon belül riportok és cikkek tömkelege jön szembe a témával kapcsolatban. 

 Képzeljétek, egyik nap mesélte anyu, hogy van egy nagy piros lepke,szerinte pávaszem, mert hogy ilyen nagy kerek mintás a szárnya, amúgy meg nem értünk hozzá) ami mindig elkíséri a közértbe. Azt mondta, hogy az utca végében ül mindig a betonon, ott vár rá, és amikor odaér akkor felreppen, kicsit cikázik körülötte, amig elér a boltba, majd amikor bevásárolt, megint ott vár rá a lepke, és visszakíséri. Szigorúan azon az egy 2-300 méter hosszú utcán. Az utca végén ugyanis egy felüljárón kell átjönni, de oda a lépcső aljánál nem merészkedik tovább a pillangó. 

Jó persze anyuval mindig ilyen csodálatos, nem mindennapi dolgok történnek, na de pár napja elkísértem a boltba. És valóban, a lépcső alján ott ült a betonon egyedül egy nagy piros lepke. Mikor közelebb értünk valóban felreppent, cikázott, és visszafele is, a kis hűséges útitársunk a felüljáróig kísért.

Azóta 2-3x is vele mentem, és csakugyan minden alkalommal ott ül ugyanaz a kis piros lepke...:)

Nevet egyelőre még nem találtunk neki, de várom az ötleteket...:)

 Június 19-e van. 15 fok. Ráadásul szomorú idő, még csak nem is az a heves viharos, amit úgy szeretek, hanem az a borús, lóg az eső lába típusú. Kinézek az ablakon, és azt érzem: ősz. Persze mindenki utálja az őszt, mert vége a nyárnak, jön újra a suli, vagy vége a nyári szabinak a fesztiváloknak és kirakodóvásároknak, de akkor is, én szeretem. A szeptember elejét, az első egy-két hetet. Amikor már nem olvad ránk a farmer napközben, és reggelre még egy blézer is elkél. Mikor még nem kell 8 réteg ruhát magunkra ölteni, de már lehet variálni és kombinálni a darabokat, nem egy szál semmi, és még az is sok. És tudom, hogy elvből utálkozik most minden iskolás, de én úgy szerettem mindig, és még most is újra iskolába menni. Mikor megvannak a vadi új füzetek és tollak, és elhatározod, hogy nagyon, de tényleg, most idén nagyon szépen fogsz írni, és minden órán jegyzetelsz. Még most is egyetemen izgalommal tölt el az új év, hátha idén tök szuper lesz, és izgalmas érdekes dolgokat tanulunk, pedig már hányszor kezdtem így évet, és a végén csak a magolás maradt az érdekesség helyett. De azért lelkes naívsággal minden évben újra és újra, akár a 6 éves kislány az óvoda után elsősként, ahogy várja az első napot, az új órarendet, a tanárokat, az osztálytársakat, és akkor még nem kell tanulni, csak pletykálkodni a nyári élményekről. Én ezt szeretem.

 Hát igen. Tegnap sikerül megnéznünk ezt a remek filmet. Általában ami gyenge értékelést kap, az nekünk pont hogy tetszik, a 9.8 pontoson meg kiakadunk, hogy ebben mi volt 9.8?! Ez a film 5.5-öt kapott, szóval akár még jó is lehetett volna.

Mostanában eltűntek a mozik kínálatából a rózsaszín filmek, szóval kapva kaptunk a lehetőségen, amikor végre jött egy. Vagyis választhattuk volna még helyette a koszorúslányokat, ami a másnaposok női verziója, és egy cseppet sem hoz lázba. Valahogy nem gondolom, hogy egy story másodjára, sőt mivel már van másnaposok 2., így harmadjára is vicces lenne, főleg női verzióban. Egy pasi ha kiüti magát, az oké, az lehet vicces, de amikor a trailerben az a poén, hogy egy dagadt koszorúslány böfög egy orbitálisat, az olyan, hogy kösz, de inkább nem kérem.

Ma uzsonnázás közben elmerengtem. Pirítóst rágcsáltam, joghurtot kortyolgattam hozzá, és közben képzeletben egy szálloda éttermében jártam. Azon rágódtam, hogy én mennyire, de mennyire szeretem a svédasztalos szállodai reggelit. A sok kis egyadagos margarinok, lekvárok, mézek halmát egy kosárban, a tányéron párizsi, sonka, felvágottak hosszú sora, sajtok. Szeletelt kenyér, friss zsömle, kifli, pogácsa. És összeválogatod a tányérodra, és nem tudsz betelni velük, szóval előbb eszel egy sonkás paradicsomos sajtos kiflit, majd egy fél zsömlét margarinnal és vajjal megkenve. És persze kakaót hozzá, vagy inkább teát? Jaj és még az a finom süti is ott van....

De vajon miben rejlik a varázsa? Épp csak annyi, hogy mindezt egy hotelben eszed, és nem a saját konyhádban? Vagy hogy erre úgy rákészülsz, lezuhanyzol, megfésülködsz, és szép tiszta ruhában ülsz oda, nem pedig csík szemmel gyűrött arccal, pizsamában? Őszintén szólva nem tudom mi a titka, de nem a hotel, az biztos. Mert amikor vendégségben vagyok, és a tiszteletemre közös családi reggeli van, és hasonlóképp 8-10 dolog közül választhatok, akár csak az étteremben, akkor is hasonló lelkesedéssel tölt el, és akkor is rácsodálkozom, hogy húúú de finom.

 Tudom ez most sablonosnak hat, de amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten. Jó rendben, én is utálom ezt a mondást, de a szélsőséges kivételektől eltekintve van benne valami. Legalábbis a mai napomat ezzel a mondással tudnám leginkább jellemezni.

Ma elmentem egy könyvesboltba, mert rendeltem egy könyvet, ahol aztán kiderült, hogy nekik már rég nincs meg ez a könyv, csak elfelejtették letörölni a netről, mert azt hitték ez automatikusan meg fog történni. Történetesen az Aludj Kislányról van szó, mert mint már korábban említettem, a szobatársam könyvébe beleolvastam, és megtetszett, csak azóta már hazaköltöztem.

Szóval a könyv sehol, de ez egy csepp bosszankodással sem töltött el. Ők meg persze a bocsánatomért esedeztek. És bónuszba még egy kupont is adtak, ami 1200Ft kedvezményt jelent, ha ebben a hónapban náluk vásárolok. Biztos ami biztos, elraktam, hátha arra tévedek még valamikor.

Később a McDonald's-ban ebédeltem, ameddig még megtehetem, mielőtt ott is csak szárított almakarikákat ehetnék. A mellettem ülő srác nem kapta meg még a szendvicsét, csak egy köszönjük türelmét táblát helyette. Jó sokára kapta meg, ezért felajánlottak neki egy fagyit, vagy forró italt a késlekedésért. Forró csokit kért, és annyira örült neki, hogy kapta, és ingyen. Pedig mind a fagyi, mind az a forrócsoki ilyen 100 Ft-os valami, szóval nem egy érték, de annyira feldobta, ott vigyorogtam rajta. :)

Réthelyi a Himnusz új verzióját ajánlja az évzárókra -  olvastam az indexen. Azonnal rákattintottam, és olvasni kezdtem, teljes felháborodással, hogy ezeknek már semmi sem szent? Ha már romokban az ország, mind gazdaságilag, mind turisztikailag. Ha már a látványosságainkat is hagytuk teljesen elcsúnyulni, minek maradjon egy apró morzsa, amire még büszkék lehetünk. Minek nekünk egy olyan himnusz amire azt mondja a többi nemzet, hogy ez a legszebb himnusz amit valaha is hallottak, bár egyben a legszomorúbb is. Bár ha jobban belegondolok, lehetséges, hogy ezt is csak mi hisszük, mint ahogyan azt, hogy a rendszerváltás előtti iskolarendszer a csúcsok csúcsa volt, és hogy olyan magas szintű a felsőoktatásunk, legalábbis hogy eddig az volt, hogy mindenhol csodájára járnak. Aztán hipp és hopp jött egy felmérés, ahol kiderült, hogy semmivel sem vagyunk többek mint mások. Sőőőt, az egyetlen értékelhető különbség az, hogy nálunk az iskolázott és az iskolázatlan ember között nincs sok különbség, míg azért másoknál valaki vagy hülye, vagy zseni. Bár ha jobban belegondolok a hülyeséget és a zsenialitást csak egy hajszál választja el.

Ésszel vagy szabályosan? Sajnos a kettő nem ugyanaz, de sokszor még csak nem is fedik egymást. Most ugyanis a kresszre gondolok. Aki vezet, annak biztosan fel sem tűnik, de percenként körülbelül 3-szor szegi meg a kreszt, amiért a anno a vizsgán nem hogy ejnye-bejnyét kaptunk volna, hanem azonnal buktunk volna. 

Ma láttam egy kissrácot, olyan óvodás formát, a nagyival sétálni. Kézenfogva  csöndben mentek, de a gyerek már indult a tócsa felé. Nagyi rászólt:"Ne menj a pocsolyába!". Persze a fiú, mint minden rendes gyerek, visszakérdezett, hogy "Miért?". Nagyi lerendezte annyival, hogy "Azért, mert." Na ez aztán a válasz. Komolyan annyival több energiát igényelt volna egy rendes indoklás, hogy azt már nem érte meg elmondani? Jó persze, itt lehet támadni, hogy te hány gyereket neveltél már fel, hogy osztod az észt? És szerinted milyen az amikor reggeltől estig csak mondja és mondja, és minden második kérdése, hogy "miért?" és persze ha válaszolsz rá normálisan, megint csak miért és miért lesz a válasz, és hogy amúgy is ezer másik gond van még a gyereken kívül, számlák, takarítás, a nagyobb gyerek felvételizik épp gimibe, stb stb, majd pont arra vágyik az ember, hogy elismételjen valamit nyolcadjára is....

"A Magyarországon működő gyorséttermek kínálatának egészségesebbé tétele és a gyermekek védelme érdekében törvényjavaslatot nyújt be a parlamentnek Lázár János." - olvasható az index cikkében.

A legújabb ötlet, hogy a gyorséttermeknek hatékonyan kell majd tájékoztatniuk a fogyasztókat az általuk kínált ételek összetételéről és alkotóelemeik egészséget megterhelő, károsító hatásairól. A dohánytermékekhez hasonlóan figyelmeztető címkéken kellene feltüntetni a kalóriaértéket, vagy a nátrium- és zsírtartalom értékeit, és kötelezően csökkentenék az elkészítés során használt transzzsír vagy koleszterin tartalmú zsiradék használatát.

A Velveten volt szerencsém megismerni Storm történetét, egy jó kis cikk keretein belül. Itt lehet elolvasni.

A történet röviden annyi, hogy Stormot a szülei nem nevelik fiúnak vagy lánynak, és nem is árulják el senkinek, hogy valójában milyen nemű. Storm szülei azzal érvelnek, hogy így a gyerek maga döntheti el, hogy mi akar lenni, hogyan akar élni, és nem egy külső társadalmi kényszernek engedve kell fiú vagy lány életet élnie. Ezzel azt remélik, hogy sokkal önállóbb és magabiztosabb gyereket nevelnek. Stormnak egyébkén van két bátyja, akiknek szintén bármit lehet, ezért egyikük például csak lila ruhákban jár, míg másikuk a csillogós holmikért van oda, és színes hajgumival köti össze a hosszú haját.

A napi bevásárlást intézve, néhány rendőrbe botlottam az egyik sarkon, amint épp egy punknak tűnő fiatalemberrel beszélgettek. Majd a következő sarkon is kisebb rendőrcsoport fogadott. A klauzál téren hangfalak és nemzetiszín zászlók sorakoztak.

-Na vajon mi van itt? -fogalmazódott meg bennem a kérdés. A következő pillanatban egy huszonéves banda jelent meg, nem éppen elegánsan, és azt kiabálták, hogy "Vesszen Trianon, vesszen Trianon!!!" Meglepő zászlókat vittek magukkal, ugyanis azon a szokásos nagymagyarország mellett az árpádsáv nem piros fehér, hanem fekete lila volt. Na én még ilyen színösszeállításban nem láttam. Nem kizárt, hogy én nem vagyok eléggé naprakész. Googleban sem találtam meg a trianoni fekete lila zászlót. :(

A környező utcák mindegyikén rendőrök és járőrkocsik gyülekeztek.

De ami különösen furcsa volt, hogy ezek a demonstrálók, persze nem mind, de elég sokan odamentek a rendőrökhöz, köszöntek, kezetfogtak...

Gondoltam vásárlás után ismét arra megyek, hogy megtudjam mi történik. Már ha történik addig valami...

Mire visszaértem, addigra előkerült egy két jobbikos zászló is. 

Egy 17 körüli fiú teljesen feketében, a 40 fokban verset szavalt. Nem sokat sikerült belőle elcsípnem, csak hogy "üzenet a háznak(hazának?!)......most is van sok kőmíves kelemen, de most nem hamuval építünk falat, hanem hittel és dicsőséggel...." vagy valami ilyesmi, és utána úgy folytatódott, hogy akár egy istentiszteletnek is elment volna. Na ekkor álltam tovább...

Aztán némi kutakodás után megtaláltam a neten, hogy mi is történik...bár a kiabáló csoportból ki is találhattam volna: "A Magyar Nemzet ellen elkövetett legnagyobb kegyetlenségre és igazságtalanságra emlékezünk" - szóval trianoni megemlékezés zajlik épp.